Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Petrikné Vámos Ida: Balassagyarmat mezőváros tanácsa és tisztikara a reformkorban
majd az egyre nagyobb számban letelepedő zsidók és görögök is viszonylag gyorsan felduzzasztottak a város népességét, s megváltoztatták társadalmi, etnikai összetételét. A népesség száma a 19. század első felében következőképpen alakult 8 : r. kat. evang. ref. gör. n. e. izr. összesen 1817. 2250 1120 59 700 4129 1828. 1674 1196 4 51 861 3786 1835. 1587 1102 5 53 972 3719 1840. 1626 1162 4 50 993 3835 1843. 2450 1362 7 76 2600 6495 1847. 2530 2300 13 80 2600 7523 Balassagyarmat a fentiekben ismertetett népességszámával a Nógrád megyei mezővárosok között az első helyen állt 9 , Bárándy János által kategorizált „földesúri jobbágyas polgárvárosok" között pedig az átlagos lélekszámú települések közé sorolható. 10 A város társadalmi összetételéről pedig az 1844-es népességösszeírás ad képet bizonyos mértékig: 11 ház- ösz- ház- ösz- ház- ösz- ház- ösz- ház- ösz- házzal lakó sze- zal lakó sze- zal lakó sze- zal lakó sze- zal lakó sze- zal lakó bíró sen bíró seti bíró sen bíró sen bíró sen bíró nemes honoratior mesterember jobbágy zsellér izraelita 115 37 152 36 12 48 176 186 362 77 — 77 32 — 32 226 147 373 Az oppidumokat, így Balassagyarmatot is, viszonylag nagyobb népességük mellett az árutermelés gyors fejlődése (ipari, mezőgazdasági egyaránt), az élénk árucsere, s a szabadabb birtokviszonyok emelték a falvak fölé. Balassagyarmat kézműiparának jelentős hányadát a céheken belüli mesteremberek munkája adta, bár szépszámmal tevékenykedtek az ún. kontárok, a céhen kívüli kézművesek is. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a vallási alapon létrejött céhekbe — az uralkodó katolikus vallás miatt — a protestánsok nemigen léptek be, a zsidók pedig nem lehettek a céhek tagjai. A városi jegyzőkönyv szerint 12 gombkötő, köteles, nyerges, pintér, asztalos és lakatos, kovács és kerékgyártó, czipe varga, kalapos, szűcs, csizmadia és szabó céhek működtek a városban, összesen 296 kézműves 46 foglalkozási ágban tevékenykedett. 13 Az árucsere legfontosabb színterei a vásárok voltak, évente nyolc alkalommal tartottak országos vásárt, a heti vásárok pedig hétfőn és pénteken voltak. 1828-as adatok szerint 50 kalmár és 41 kereskedő élt a városban, továbbá 15 kereskedőbolt volt, amelyek főleg rőfös árut, fűszereket, vasárut, női divatcikkeket árultak 14 . Emellett nagyszámú szatócs és zsibárus is működött a városban, de maguk az iparosok tulajdonképpen vásározó kereskedők is voltak. A mezőgazdasági termelés a város határában 2962 3/4 hold szántóföldön, 1432 hold — kétszer kaszálható — réten, 328 2/4 hold szőlőterületen folyt. 15 128
