Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)
Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete
A visszaemlékezések szerint a századfordulóig a férfiak téli öltözetéhez tartozott a ködmön. A birkabőrből készült, kívül dohányszínüre festett ködmönnek a hátrészén volt zsinórdíszítés, az elejét bőrből vagy zsinórból sodort gombok fogták össze. Hoszsza a csípőt takarta. Az ugyancsak birkabőrből készült bunda nem volt meg minden parasztember ruhatárában. A hosszú ujjas, bokáig vagy féllábszárig érő bunda a fuvarozó gazdák között volt ismertebb. A századforduló tájára már ez sem tartozott a használt ruhadarabok közé. LÁBBELIK Csizma Az első világháborúig az oldalt varrott, ráncokba szedett torkú, rogyós szárú csizma volt a divatos. A szárának eleje a felső szélén szívalakúra volt kiképezve. Varrott talpú, magas sarkú férficsizmákra patkót vertek. 1915 után ezt váltotta fel a laggos szárú csizma, amelynek szárát már hátul varrták össze, szárának tetejét lekerekítették, talpa már nem varrott hanem szegezett, volt, a sarkát is laposabbra készítették. Az 1930-as évek közepétől a csizma újabb típusa a keményszárú csizma lett, amelynek szárára zöld színű tulipánt hímzett a csizmadia. A nőkhöz hasonlóan, a férfiak is csizmadiánál megrendelt csizmában jártak. A harmincas évek elejétől sátoros árusoktól szerezték be a csizmát, mert az valamivel olcsóbb volt, mint amit megrendelésre készítettek. Két-három pár csizmánál több csupán a gazdagabbaknak volt. A legtöbb férfi egy ünneplő és két pár hétköznap hordott csizmát tartott. A férfiak ünneplő csizmáját ritkán kötötték be kendőbe, a tisztaszoba fogasára akasztva vagy az állószekrény fiókjában tárolták. A csizmát kapcával betekert lábra húzták fel. Nyáron vászon, télen flanell volt a kapca anyaga. Bakancs Az első világháború táján kezdett elterjedni, elsősorban a szegényebb gazdáknál. Az ünnepi öltözet darabjává csak a harmincas évek végén vált, amikor a falusi férfiak öltözetében megjelent a pantailós nadrág. Korábban a keménybőrből készült bakancsot csak hétköznap vették fel. A fél-, vagy ennél nagyobb telkes gazda bakancsban később sem ment templomba, városba, rokoni látogatóba, ilyenkor mindig csizmát húzott A bakancsot vásárban vették, cipésznél ritkán rendelték meg. Bocskor A visszaemlékezések szerint az első világháborúig viseltek bocskort, de csak aratáskor. Használata nem volt általános. A bocskort maguk, vagy pásztorral készíttették el kopott csizmaszárból A férfiak tavasztól őszig — a nőkhöz hasonlóan — mezítláb jártak. A lábbeli használata a férfiaknál jóval kötöttebb volt, mint a nőknél. A gazda, ha vásárba vagy városba ment, mezítláb soha nem indult el otthonról, csizmát húzott a lábára. Rokoni látogatóba, templomba sem illett férfinak mezítláb elmenni. 55