Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)
Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete
guknak. Ez utóbbinak ugyanis gazdagabb volt a színválasztéka : piros, zöld, lila, sárga, kék csíkú styefán szövetet különböztettek meg. Minden színből készült vizitke, amelyeket az azonos színösszeállítású szoknyákhoz vettek fel. A terényi adatközlőink elmondották, hogy olyan színű vizitkét és szoknyát vettek fel vasárnap a misére, amilyen színű a templom oltárának a térítője volt. A lányok és fiatalabb asszonyok a vizitkéhez is hordtak vállkendőt, de ez utóbbit mindig alája vették fel. A vállkendő koszorújának a deréknál ki kellett látszódnia. A vizitkének ismernek egy melegebb változatát is. Ennek a bélése nem flanell, hanem vatta. A vattabélésű vizitkét ebben a viseletcsoportban kacamajhánnk nevezték. Ez a ruhadarab nem azonos időpontban ment ki a divatból. Balassagyarmaton lakó parasztok már az első világháborút követő években elhagyták, Szügjr, Patvarc, Ipolyszög községekben 1930 után már nem vették fel a vizitkét, Terényben viszont még gyűjtésünk időpontjában is (1984) az idősebb asszonyok ünnepi öltözete. Blúz Az első világháborúig a blúzok fényes gangár, klott, szövet anyagból készültek, hosszú ujjal, kissé magasított nyakkal, hátul keskeny fodorral. Az eleje végig nyitott volt, mely gombokkal záródott. A dereka kissé karcsúsított, alja a felsőszoknya gallérjának alsó széléig ért. A lányok, fiatalasszonyok blúzát hosszanti iránybsn rivarrt fekete bársonyszalagokkal, közötte forhamentlivel díszítették. Közvetlenül az első világháború után a blúz szabása egyenes vonalú lett, amely a felsőié tet jelentősen meghosszabbította. A nyaknál keskeny gallárt kapott, végig nyitott eleje már nem gombbal, hanem kapoccsal, majd később patenttal záródott. Ezt sem kötötték be a szoknyába, az alsó szélébe gumit fűztek, hogy az anyag a felsőszoknya gallérjának alsó széléhez hozzásimuljon. Anyaga a selyem, mosóselyem, angyalbőr (finom szövésű puha anyag), fiókon, szövet, karton lett. Az újabb blúzokra már csak háromsoros foriiamentli díszt tettek. A blúz a minden nap hordott ruhadarabok közé tartozott. Viselték otthon, ha a faluba mentek, felvették lakodalomba, rokoni látogatóba, sőt templomba is. A felvett blúz anyagát, színét, állapotát viselőjének kora és az határozta meg, hová indul el otthonról. A házimunkához az otthon viselt karton blúzt tisztább, karton vagy mosóselyem blúzzal cserélte ki, ha a faluban akadt dolga. Flokonból készült blúzt vett fel, ha városba indult. Selyem blúzt csak templomba illett felvenni. A visszaemlékezések szerint a régebbi, karcsúsított blúzokat Balassagyarmaton varratták meg. Az újabb szabásút többnyire otthon állították össze. A téli hónapokban a blúzra és az alatta levő pruszlikra 1914-ig ködmönt, nagykendőt, vizitkét vettek fel. Később a szvetter („cvetter"). a bársony nagykabát és bekecs lett a blúzra felvett téli ruhadarab. A lányoknak ós fiatal menyecskéknek 10—15 darab blúzuk volt. Az idősebbek ruhatárukban 6—8 darabnál nem tartottak többet. Szvetter A harmincas évek elejétől került be a falusi nők ruhatárába. A hosszú ujjú, elöl nyitott, gombokkal záródó, derékig érő szvettert („cvetter") balassagyarmati kereskedőknél szerezték be, de a vásárokon is árulták. Az őszi és tavaszi hidegebb napokon blúzra vették fel ezt a ruhadarabot. Fekete, sötétkék, világoskék, zöld, fehér színű szvettereket kedveltek a legjobban. Templomba,; városba, otthon egyaránt felvették. Négy—öt szvetternél több senkinek sem volt.