Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)
Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete
Ködmön A ködmön viselésének divatja már az első világháború előtt megszűnt. Emlékezet szerint a múlt század hetvenes évek végéig a lány hozományához hozzátartozott a ködmön is. A derékig érő, hosszú ujjú, dohánybarna színű, birkabőr ködmönt a balassagyarmati szűcsöknél készíttették. A múlt század hetvenes évekig Szügyben, Bérceién, Szirákon is dolgozott szűcsmester. A hozományba kapott egyetlen hímzett ködmön egy életre szólt, ezért csak ünnepeken vették fel a téli hónapokban. A ködmön volt az egyetlen díszes ruhadarab, amelyet a nők idősebb korukban is, vagyis életük végéig hordhattak. Mente E felsőruháról nagyon kevés az ismeretünk, hiszen a múlt század hetvenes éveiben végleg kikerült a paraszti ruházatból. Az ötvenes években végzett helyszíni gyűjtéseink alkalmával azt sikerült megtudnunk, hogy ezt a ruhadarabot a megyénkben élő szlovák nők is viselték. A világoskék posztóból készült mente a szegényebbeknél bárány, a gazdagabbaknál rókaprémmel volt szegve és bélelve. A ködmönnel együtt ez is a menyasszony hozományához tartozott. Bekecs A báránybőrből készült, kívül dohánybarnára festett, ujj nélküli, a téli öltözködéshez tartozó ruhadarabbal a harmincas évek végén ismerkedett meg vidékünk parasztsága. Az elöl magasan záródó bekecs alul a felsőszoknya gallérjának alsó széléig ért. A nyitott eleje zöld, barna zsinórból sodort gombokkal záródott. A balassagyarmati kereskedőknél, vásárokon beszerzett bekecs hosszú ideig a megkímélt ruhadarabok közé tartozott. Kezdetben csak templomba, városba menet vették fel, ha külseje megkopott, szürke vagy fekete posztóval behúzatták, már csak hétköznap viselték. Kabát A harmincas évek közepétől tartozott a nők téli öltözetéhez. A kihajtott gallérú, zseb nélküli, elöl gombokkal záródó kabát fekete bársonyból készült. A kabát a szoknya gallérjának alsó szélétől nem lehetett hosszabb. A negyvenes évek közepén már fekete, kék posztóból készültek a kabátok, két oldalra zseb is került rá, húsz centivel több lett a hossza is. A kabátot soha nem készen vették, Balassagyarmaton szabóval vagy varróasszonnyal készíttették. Az anyagról a megrendelőnek kellett gondoskodnia. A bekecsből és a kabátból egynél nem tartottak többet. Ez utóbbit is, amíg új volt, csak templomba vették fel, majd városba, ha megkopott, az otthoni öltözékhez tartozott. Gyöngy A nyakon viselt gyöngy, vagy népi nevén galáris, már a 18. században is a paraszti öltözet tartozéka, illetve kiegészítője volt. A Nógrád megye mezővárosaiban (Balassagyarmat, Losonc,Szécsény)működő kereskedők boltjaikban — kárbecslések,hagyatéki leltárak szerint — már a 18. század első felében is lehetett vásárolni „parasztnak való galárist". Később, a 18. század közepén, amikor sorra alakultak meg a falusi kereskedőboltok — gyűjtőterületünkön Szügyben és Nőtincsen —, áruik között megtalálható a galárisnak való gyöngy is. 16 Az adatközlők visszaemlékezése és a megmaradt kevés tárgyi anyag szerint, a századforduló táján a szögletes formájú tejgyöngy volt az ismert. A harmincas évek 48
