Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

A slingelt alsószoknyák gyolcsból készültek, szabásuk megegyezett a szegett alsószoknyákéval. A slingelt, vagy vasalt (kikeményített) alsószoknyákat csak nagy ünnepeken (húsvét, pünkösd, karácsony) vették magukra. A szegényebb sorsúak, mivel olcsóbb volt, csipkével díszítették vasalt alsószoknyájuk alját. A szegett és slingelt alsószoknyák, éppen úgy, mint a pendely, széles gallérral készültek, amelyet hátul 2—3 kapoccsal erősítettek fel a derékra. Hátul volt a szoknya hasítéka [slicce] is. A gallér alatt sűrűn beráncolták (turáncolással), a többi részét apró hajtásokkal ráncolták. Az egyszerre felvett alsószoknyák száma viselőjének korától és az alkalomtól függött. A ház körül, a határban dolgozó lányok és fiatal asszonyok 2—3 szegett szoknyát vettek fel a pendelyre. Ha rokonokat mentek látogatni, vagy városba indultak, két slingelt és 3—5 pirossal szegett alsószoknyába öltöztek. Az idősebb menyecskék és asszonyok ünnepen sem vettek fel több alsószoknyát. A lányok és fiatalasszonyok azonban 6—8 slingelt, 10—14 szegett alsószoknyát is felvettek magukra. Az egymásra kerülő szoknyák mindegyikének néhány centivel hosszabbnak kellett lennie, mint az előzőleg felvett alsószoknya, mert akkor az alja nem lett volna egyenes. Ha valakinek a felsőszoknya alól kilógott az alsószoknyája, figyelmeztették: „a péntek hosszabb, mint a szombat". Azért gyakran az alsószoknyák gallérjára, nehogy eltévesszék a felvétel sorrendjét, színes fonalakkal rövid függőleges csíkokat, jeleket hímeztek. Emlékezet szerint az első világháború után vált általánossá a sokszoknya divatja. Ezzel egyidőben a szoknya hossza fokozatosan rövidülni kezdett. 1920 körül még féllábszárig, a 30-as évek elején közvetlenül a térd alá, a 40-es évek végére a térd fölé ért a szoknya. A szoknyák rövidülésével a slingelt alsószoknyák kikeményítése is fokozatosan megszűnt. A harmincas évektől egyre ritkábban vettek fel keményített alsószoknyát. Kivétel ez alól Terény, ahol a szoknyák erőteljes megrövidülésére nem került sor, még az ötvenes években sem volt ritka, hogy a lányok és fiatal menyecskék kikeményített slingelt alsószoknyákat vettek fel húsvét, vagy pünkösd vasárnapján. Az ötvenes évek végétől a vasalt alsószoknya divatja itt is megszűnt. A szegett alsószoknyák szabása, varrása általában otthon történt. A slingelt szoknyák összeállítására már nem vállalkozott mindenki. Az üzletben vásárolt csipke, vagy slingelés felvarrása a szoknya aljára kézügyességet, gyakorlottabb varrásismeretet kívánt. Ezért nem volt ritka, hogy elkészítését varróasszonyokra bízták. FELSŐRUHÁK Felsőszoknya A századforduló táján egyik legismertebb anyaga a kékfestő volt. Lehetett lángszin, vagy habos, de ismerték a fehér, zöld, sárga mintás kékfestőket is. A mindennapi gyakorlatban tarka névvel jelölték ezt az anyagot. így megkülönböztettek tarka szoknyát, tarka kendőt stb. A felsőszoknya készülhetett még kasmírból, selyemből, atlasz selyemből, bársonyból, de kedvelték a fiókon, karton, flanell anyagokat is. A legértékesebbnek a szőr és a styefán szövetszoknyákat tartották. Mindenki törekedett arra, hogy legalább egy szőr, vagy styefán felsőszoknyája legyen. A drága anyag vételénél úgy tudtak takarékoskodni — ha köténnyel viselt felsőszoknyát akartak maguknak készíteni —, hogy egy-két széllel kevesebbet vásároltak, a kötény helyét olcsóbb anyagokkal 40