Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

pótolták. így jártak el akkor is, ha véletlenül kevesebb anyagot vásároltak, viselője terhes lett vagy meghízott. A szövet, kasmír, selyem, bársony felsőszoknyákat csak ünnepen vették magukra. A kasmír, a selyem anyagú szoknyák a nyári, a szövet és a bársony a téli öltözethez tartozott. A széles gallér alatt a felsőszoknyát is apróra szedve ráncolták, majd a szoknya aljáig szélesebb hajtásokba szedték. A felsőszoknyát is 2—3 gallérra varrt kapoccsal rögzítették a csípőre. A nagy ünnepeken (húsvét, pünkösd, karácsony) hordott felsőszoknyákra díszt egyáltalán nem tettek, mert a szoknyát egybeköténnyel („rakottkötény") takarták le, így a felsőszoknyából semmi sem látszódott. A lányok, fiatalasszonyok hétköznap 3—4 soros forhamentlivel díszítették szoknyájukat. Ünnepre (a szoknya aljától 20—30 cm magasságban) 2—3 egyszínű, vagy gyári hímzésű keskeny szalagot varrtak a szoknyára, egymástól kb. 2 cm távolságra. A fiatalasszonyok széles hímzett fekete bársonnyal is díszítették a szoknya alsó szélét. A harminc éven felüli asszonyok hímzés nélküli fekete bársonyt varrtak a felsőszoknya alsó szélére. A lányoknak és fiatalasszonyoknak a felsőszoknya készlete általában 25—35 darab között váltakozott. A gazdagabbaknál nem volt ritka a negyven darab sem. A kasmír felsőszoknyából a piros, fekete, fehér, zöld, kék, világoskék színűeket kedvelték. A szövetszoknyák közül a tüdőszín, a kockás volt az ismertebb. A selyem szoknyákat rózsaszín, piros, zöld, tüdőszín, világoskék színű anyagokból varrták. Fiókon anyagból a piros, sárga színűeket hordták. A felsőszoknyák varrása, összeállítása, esetleg díszítése a legtöbb családban otthon történt. Amikor a leány a 16. életévét betöltötte, felsőszoknya készletének is együtt kellett állnia. A világos, tarka szoknyákat 30—35 éves korig viselhette, utána már csak egyszínű, keskeny síkú szoknyát vehetett fel. Az asszonyok felsőszoknya készletüket ritkán gyarapították életük folyamán. Ha több állatot, nagyobb mennyiségű gabonát adtak el egyszerre, akkor engedhette meg magának egy új felsőszoknyára való anyag vásárlását. A harmincöt éves kort betöltött asszony színes felsőszoknyáit leányának adta, illetve ruhákat varrt belőlük részére. A múlt század végén az éppen nem viselt felsőszoknyákat a nagyméretű láda alul levő egyetlen kihúzhatós fiókjában tárolták. Az első világháború után a négyfiókos kasznyi vagy svhlót egyik fiókjába kerültek. A 30-as évek elejétől, amikor a magos szekrény („sifon") a parasztság tisztaszobájának állandó bútora lett, vagy a polcokra terítve, vagy a fogas részben felakasztva tárolták a felsőszoknyákat. A felsőszoknyákat mielőtt eltették volna, a ráncozásnak megfelelően összehajtogatták, pertlivel áttekerték, a gyapjú és szövetszoknyákat újságpapírral betekerték a moly ellen. Kötény Fentebb már említettük, hogy nagyobb ünnepeken a nők egybekötdnyt, rakottkötényt („sata") vettek fel a felsőszoknya fölé. Szabása megegyezett a szoknyáéval (széles gallér, apróra ráncolt, csípőn kapoccsal zárult), de hátul végig nyitott, azért nem bebújva, hanem maguk elé terítve vették fel. Ennek a köténynek az anyaga megegyezett a felsőszoknyáéval. A kikeményített vasalt alsószoknyákra felvett kötény alsó bősége a 230 centimétert is elérte. A harmincas évek elejéig a felnőtt lányok, ha mulatságra, vasárnap délutáni sétára mentek, egy sajátosan díszített egy szél széles kötényt kötöttek maguk elé. A kötény díszítése az aljától lefelé az alábbi volt : fogacska — keskeny slingelés — egy sor forhamentli — keskeny slingelés (fiókslingelés) — egy sor forhamentli. 41