Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Közlemények - Természettudomány - Hír János: A bátonyterenyei (csengerházi) löszfeltárás faunavizsgálata

Helicopsis striata [MÜLL. ] A korábban Hilicella hungarica [SOO/S et WAGNER] néven is ismert fajt a melegkedvelő faunaelemek között emlegetik, mely a löszökben sok helyen előfordul. A Trichia hispida [L. ] talán a legközismertebb löszcsiga. Az irodalomban elsősorban hidegtűrő mivoltát hangsúlyozzák. A dunántúli löszfeltárásokban általában tömegesen előfordul, gyakorisága egyes szintekben 50% fölé is emelkedhet.- Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy Észak-Magyarországon sehol sem tudott ennyire elszaporodni. A bátonyterenyei szelvény alsó szintjeiben jelen van, de 2%nál nem gyakoribb. Bükkszenterzsébet környékén hasonlóképpen 1% alatt marad (KROLOPP E.—RADÓCZ GY., 1974). Serényfalván pedig elő sem fordul, pedig a különböző lelőhelyekről összesen meghatározott csigapéldányok száma itt is több ezerre rúg, így hiánya nem lehet véletlen. A szelvény malakólógiai tagolása A bátonyterenyei löszfeltárásról megállapíthatjuk, hogy itt a homokos lejtőlösz képződése igen száraz éghajlati körülmények között ment végbe. Ennek fő bizonyítéka, hogy a szárazságtűrő Pupilla muscorumnak és Vallonia vostatanak a teljes szelvényben mindenütt magas a részaránya, amit a viszonylagos nedvességkedvelő faunaelemek gyakorisága meg sem közelít. A szelvényben öt ökológiai szakaszt különítettünk el (6. ábra). /. szakasz: 12—8. minták. A szelvény alsó részének lerakódása tipikus löszsztyepp környezetben ment végbe. Itt a leggyakoribbak a nagy tűrőképességű fajok és a viszonylagos melegkedvelők. A már többször is említett „melegkedvelő" jelző természetesen némi magyarázatra szorul. A löszkópződóst ugyanis csak a mainál lényegesen hidegebb éghajlat teszi lehetővé, ahol a januári közóphőmérséklet —10 °C alatt marad (szemben a mai—3°C-szal). Ugyanakkor a rövid nyár folyamán — hasonlóan a mai Szibériához és Közép-Ázsiához — lehetnek jelentős felmelegedések és a júliusi középhőmérséklet akár 16—18 °C körül is lehet (ma 19—20 °C) (KORDOS L., 1979). Tekintve, hogy a csigák télen inaktívak, ezért csak látszólagos az az ellentmondás, ami az alapvetően hidegre utaló löszképződés ós a benne előforduló „melegkedvelő" csigafajok előfordulása között van. A löszszelvény alsó része tehát száraz, kontinentális éghajlat alatt képződött. Csak erre a szakaszra jellemző a Trichia hispida és a Gatinella arenaria. A II. szakasz: 7—6. minták. A 8. és 7. minta közötti különbségek igen jelentős változásokról tanúskodnak, ami leginkább az egyedszám drasztikus csökkenésében mutatkozik meg (3. ábra). Az éghajlat hűvösebbé és nedvesebbé vált. A III. szakaszban: 5—4. minták; erős lehűlés jelei mutatkoznak, amelyet a Vallonia tenuUabris és a Pupilla sterri együttes maximuma jelez. A IV. szakaszra (3—2. 1. minták) ismét a felmelegedés a jellemző, melyet a melegkedvelő elemek részarány-növekedésén kívül a Vallonia tenuUabris eltűnése is bizonyít. A kronológiai besorolás problémája A bátonyterenyei löszszelvény pontosabb korának kérdésében egyelőre korai lenne állást foglalni. Közismert, hogy a molluszkumok törzsfejlődése lassú, a rajtuk alapuló rétegtani rendszer kidolgozása és alkalmazása nagy türelmet igényel. Fokozottan vonatkozik ez a löszfaunákra, melyek időbeli változása még alig ismert. (Pontosabban az eddigi adatok inkább az időbeli változatlanság mellett szólnak.) A másik két É-magyarországi löszfauna (Bükkszenterzsébet és Serényfalva) ese434