Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: A Mikszáth-család

meg akarja ölni magát egy lányért ? Hisz van még lány. Van, van Anóca (mert így hívott), de én már úgy megszoktam magát. Ezzel kibékültünk. 1913-ban mentem hozzá férjhez, április 28-án Budapesten. Az esküvővel kapcsolatban is voltak apróbb nehézségek, mert például ki beszélt esküvő előtt a vallásról. Én katolikus vagyok, a Mikszáthok meg lutheránusok, én jártam templomba, a Berci nem. De férjhez akartam menni, szerettem a Bercit, és kettesben akartunk élni. Az Országos Kaszinóban volt az esküvői ebéd, sok vendéggel. Hathetes nászutunkat Bécsben kezdtük. Nagyon szeretem Bécset még most is. Mint fiatal házasok minden héten fölmentünk Bercivel Bécsbe a 6.28-as vonattal. Ott voltunk vasárnap estig, színházba, bálba jártunk. Vasárnap este beszálltunk a hajóba, és lehajóztunk Pestig. Hétfőn reggel a hajóról Berci a munkahelyére, a Kereskedelmi Minisztériumba ment, én pedig haza. Bécs után násztunkat Olaszországban folytattuk, Bresciába utaztunk. Brescia nem nagyon tetszett, de a Garda-tó gyönyörű volt, kék színe szinte csoda. Ott aztán megint lett egy kis baj. A Berci nagyon szeretett úszni, de azt mesélték, hogy a tó legalább háromszáz méter mély. Berci úszni akart, én nem, hát veszekedtünk egy kicsit. A vége az lett, hogy nem úszni mentünk, hanem evezni, mégpedig sajnos kettesben. Beszálltunk a csónakba, reggeltől késő estig eveztünk, mind a kettőnknek a tenyere csupa vér lett, éhesek is voltunk már. Megijedtem, itt fogunk meghalni, hát ezért jöttem én nászútra. A szerencsénk az volt, hogy a hotelból már kerestek, és küldtek valami motorost, ami hazaszállított. Akkor mondtam Bercinek: Nézd én nem evezek, nem úszók; én sétálok, levegőt szívok, virágot szedek, olyan gyönyörű ez a hely. Hát nem jó így neked — látszólag belátta. Innét lementünk Velencébe, a Lido hotelben szálltunk meg, ahol a vendégek szórakoztatására lovakat is tartottak. Berci alig hogy meglátta a lovakat máris lelkesedett: „Hopp! lovagolunk Pintyő, lovagolunk" — és máris a lovasiskolában találtuk magunkat. Vagy kétszer lovagoltam csak, mert féltem. Hanem Velencében Berci borzasztóan leégett, mert hiába mondtam, hogy ne kenje be magát, és ne feküdjön a napon, olyan beteg lett, hogy orvost kellett éjszaka hívni, teljesen fölhólyagzott. Elhatároztam, hogy jövünk haza, legjobb nekünk otthon a kádban. De gyönyörű, vidám időszak volt. Itthon már várt ránk a szépen berendezett, háromszobás, összkomfortos lakás ; a Papa kistafírozott. Ezt a lakást még az esküvő előtt kivettük a Tavaszmező utcában, egy ötemeletes épületben, az ablakok a Mátyás térre néztek. Három hónapra előre lekötöttük, és ki is fizettük. Otthon nagy örömmel újságoltuk, bár a Papa szerint kár volt előre lekötni, mert ő megnézi magának mibe teszi a pénzét, annak szépnek kell lenni. Nagyon sokba került a felújítása; a fűtés bevezetése, a kályhák, a villanyt is a folyosóról kellett bekötni. A férjem a Kereskedelmi Minisztérium elnöki osztályán dolgozott, tíz évig járt be a hivatalba, de utóbb sokszor hazajött, mert rosszul volt. A Berci nagyon jó férj volt, igazi gavallér. Ha ón azt mondtam, te Berci, bent sétáltam a városban és láttam egy édes gyűrűt, nézd meg egyszer ha arra jársz, már másnap este hozta is. Ha meglátott egy érdekesebb, izgalmasabb kalapot, hazaküldette. Akkora kalapokat tettem a fejemre, hogy nem fértem be a villamoson, se a lakásba, mindenki mulatott rajtam Pesten. Nagyon jó dolgunk volt, igazán sokat szórakoztunk. Minden hónap első szombat414