Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: A Mikszáth-család

ján a baráti társaságunkkal elmentünk a Zöld diófába vacsorázni, ott állandó aszta= lurik volt; kedélyes, vidám együttlétek voltak ezek, viccelődtünk egymással. A tásaságunk nagyobbrészt a férjem minisztériumi kollégáiból állt, hét férfi meg én, pedig a többiek is mind nősek voltak. Bercit szerették, meg engem is, mert vidámak voltunk. Sokat piszkáltam, hecceltem őket. Eljártunk az Abbázia kávéházba is, különféle mulatókba, kisvendéglőkbe, utaztunk. Sokat jártunk színházba is, ingyen jegyeket kapott az elnöki osztály, és mint fiatal házasoknak általában nekünk adták. A zenés darabokat nagyon szerettem. A férjem hordta nekem az apja könyveit, hogy olvassam, mert úgymond ő szégyenli, hogy én nem ismerem Mikszáth műveit. Mondom, ne szegyeid, én nem vagyok erre beállítva. A végén rákaptam és rendszeresen olvastam. A különös házasság, a Szent péter esernyője volt a kedvencem. Addig általában többnyire nagy emberek életrajza mulattatott, Napóleonról mindent tudtam. Közben megszülettek a gyerekek is. Katinka 1915-ben. Megkaptuk a kislánnyal a spanyolnáthát, három hétig voltunk kórházban, aztán szegényke meghalt. Edit lányunk 1917-ben született. Berci imádta, odavolt ezért a gyerekért. Micsoda játszást csaptak! Megállj, fenyegette egyszer a lányát, majd ha kisfiú testvéred lesz, akkor lesz itt birkózás. Ebből gondoltam, hogy fiút is szeretne, de nem mondta, ezért is harcoltam a Mikszáth névért. Amikor a férjem beteg lett, hozzányúlni se, megcsókolni se merte. Nem érte meg, hogy a lánya iskolás lett. Amikor a férjem beteg lett, először a Tátrában kezelték, de 1921 tavaszán értesítettek a szanatóriumból, hogy ha a tél elmúltával a vonatok már indulnak, hozzuk haza, mert egyre rosszabbul van. A Vöröskeresztben kaptunk szobát, ott voltam én is vele. Ült a fekvőszékben a kertben, én ott horgoltam mellette, Editke körülöttünk szaladgált, Berci pedig írt. Az életünk történetét írta meg, ahogy én is meséltem. Sokszor beleolvastam, belenéztem, és volt, aminek nem örültem, hogy megírta, de hagytam, hagy csinálja, az írás volt akkor a mindene. Azt hiszem, mint író előtt is nagy jövő állt volna, bár nem szeretett soha tanulni, de roppant ügyesen tudott a dolgok mögé látni, meglátni valakiben mi van, mi nincs. Itt őrzöm azt a szarvasbőrbe köttetett naplót most is a szekrényemben. 1921 júniusában halt meg. ANNI NÉNI A FÉRJE HALÁLA UTÁN RÉSZBEN HORPÁCSI LAKOS LETT. AZ 1920-as ÉVEKBEN A SZOMSZÉD FALUHOZ, BORSOSBERÉNYHEZ KÖZELI SZOMOLYAI BIRTOKRÉSZEN — MINTEGY APÓSA ÓHAJÁT IS BETELJESÍTVE EZZEL — TERJEDELMES JUHAKLOT ÉS FORMÁS KIS VADÁSZHÁZAT ÉPÍTTETETT A BÖRZSÖNY EGYIK SZÉP LEJTŐJÉN MÉG MA IS KESERŰEN KIFAKAD AMIKOR A MIKSZÁTH-CSALÁD HORPÁCSI KITELEPÍTÉSÉRŐL BESZÉL. E ZAVAROS IDŐSZAKRA, NAPOKRA EMLÉKEZVE DÁTUMOK, ESEMÉNYEK KAVAROGNAK, KÜLÖNFÉLE KÖLTÖZÉSEK EMLÉKKÉPEI TORLÓDNAK EGYMÁSBA, MOSÓDNAK ÖSSZE. SZÍVSZORÍTÓ ÉLMÉNYE ÍGY IGAZÁN ÖSZTÖNZŐ, A MIKSZÁTHCSALÁD HORPÁCSI „KIKÖLTÖZÉSÉNEK" TÉNYLEGES, TÉNYSZERŰ FELDERÍTÉSÉRE KÉSZTET. 415