Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

vették. Erre a sorsra jutott a nagyoroszi építőmunkásság szakegyleti helyisége is, melyet 1914-ben szinte saját erejükből hoztak létre. Baticz Gyula nemzetgyűlési képviselő 1924. február 13-án a nemzetgyűlés 239. ülésén interpellált a nagyoroszi építőmankás csoport ügyében. Mint mondotta: A csoport székháza a háború alatt iskolai célokat szolgált, a plébánossal kötött szerződés alapján. Az 1919-es proletárdiktatúra összeomlása után a járás szolgabírósága az egyesületet feloszlatta a Tanácsköztársaság ideje alatt elkövetett „súlyos bűncselekmények" indokával, és csendőrkülönítményt költöztettek be az egyesületi helyiségbe. Többszöri kérelemre az alispán engedélyezte a csoport működését, de helyiség nem lévén, a vendéglőben ütöttek tanyát. Ismételt követelésekre a csendőrkülönítményt kiköltöztették, de két csendőrtiszt még továbbra is benn lakik. Részükre foglalt a nagyterem egy része, a könyvtárszoba és az iroda. Az építőmunkások 1919. augusztus 1-е óta nem vehetik birtokukba. Az egylet berendezése vendéglőben és magánházakban van elhelyezve.

1 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1919. augusztus 24-én rendkívüli pártgyűlést tartott, ezzel mintegy demonstrálva, hogy újból megalakult a párt. A pártgyűlésen kimondták, hogy ,, . . . a magyarországi szervezett munkásság a II. Internacionáléhoz tartozónak tekinti magát".

2 Az újjáalakult párt választmánya elvetette a szocialista forradalom eszméjét, az 1903-as programot és szervezeti szabályzatot vallotta magáénak. Az xijjáalakult szociáldemokrata párt azonban 1920—1922 között visszavonult a nyilvános szerepléstől, az agitációtól s szervezeteket sem hozott létre. Az ellenforradalmi kormány 1920. január 25-re nemzetgyűlési választásokat írt ki. A párt választmánya január 15-én úgy döntött, hogy nem vesz részt a választásokon. Ez az állásfoglalás vagy nem jutott el a vidéki választópolgárokhoz, közelebbről a szavazati joggal rendelkező szociáldemokrata munkásokhoz, vagy ennek ellenére történhetett meg az, hogy Nógrád megyében a Nógrádi járásban a titkos választásokon a jelöltnélküli szociáldemokrata párt mintegy 2000 szavazatot kapott.

3 A megye más területéről nem állnak adatok rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy a munkásság — különösen a „legjobban exponált" salgótarjáni iparvidéken — hogyan viszonyult a választásokhoz. Tény azonban, hogy a Népszava, a szociáldemokrata párt központi lapja előfizetőinek száma 1920 márciusában Salgótarjánban 20, Balassagyarmaton 70, Szécsényben 15 volt.

4 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyi szervezeteinek létalapja, működésüknek feltétele a szakszervezet volt. Alapvetően a szakszervezeti bizalmiak, vezetőségek képezték a párt szervezeti kereteit. Az ellenforradalmi korszakban mindvégig a szakszervezetek erejétől függött a pártszervezetek léte. Igen elenyésző volt Nógrád megyében azoknak a párttagoknak a száma, akik szakszervezeti hovatartozás nélkül kapcsolódtak be a pártéletbe. S ha a szakszervezetek elnéptelenedtek, ha taglétszámuk csökkent, akkor ezzel párhuzamosan csökkent a pártszervezetek, illetve a párttagok száma is. A 25 éves ellenforradalmi rendszerben tulajdonképpen csak két szociáldemokrata párstzervezet működött megszakítás nélkül — Salgótarjánban és Nagybátonyban —, bár taglétszámuk olykor 15—30 főre csökkent. Érdemes ebből a szempontból megvizsgálni, hogy a munkás szervezetek időben mikor teremtették meg a létalapját a pártszervezetek létrehozásának. Bár mint említettük Salgótarjánban 1921-ben a szociáldemokrata párt tagjai bizonyos pártadót leróttak a központnak, de szervezeti életük csak a szakszervezetek létrehozása után, de méginkább az 1922-es nemzetgyűlési választások idején bontakozott ki. 328