Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

Salgótarjánban elsőként a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövet­ségének helyi csoportja alakult meg 1921. november 26-án. Ezt követte a Magyar­országi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége nagybátonyi helyi csoport­jának megalakulása 1921. decemberében. 1922. január 8-án Salgótarjánban és Mi­zserfán alakult meg a bányász szakszervezet helyi csoportja. 1922. január 22-én alakult meg Salgótarjánban a Vas- és Fémmunkások Országos Szövetsége helyi csoportja és ugyanezen a napon szintén Salgótarjánban a Famunkás Szövetség helyi csoportja. Március 11-én Mátraverebélyben az építőmunkás csoport bontotta ki zászlaját. Zagyvapálfalván, Zagyvarónán 1923. április 15-én, Mátranovákon ápri­lis 17-én, Kisterenyén április 22-én és Etesen szintén áprilisban alakult meg a bá­nyamunkás szövetség helyi csoportja. Pásztón, alapvetően a kőművesek kezdemé­nyezésére 1922. július 23-án, Balassagyarmaton 1923. június 1-én és Alsópetenyben június 27-én alakult meg az ópítőmunkás szakszervezet helyi csoportja. 5 A szak­szervezetek egyúttal a pártszervezetek szerepét is betöltötték, s egyfajta működési lehetőséget biztosítottak az illegalitásba kényszerített Kommunisták Magyaror­szági Pártja számára is. Ilyen előzmények, illetve folyamat közepette 1922. március 12-én — a salgó­tarjáni pártszervezet újjáalakulását megelőzve — Karancsalján alakult meg a szo­ciáldemokrata pártszervezet. Salgótarjánban és Kisterenyén 1922. április 30-án, míg Zabarban május 10-én alakult újjá a pártszervezet. A szakszervezeti csoportok létrejötte nem biztosította automatikusan a párt­szervezetek létrejöttének feltóteleit. Ugyanis a salgótarjáni iparvidék településein függetlenül attól, hogy a szakszervezeti helyi csoportok létrejöttek, újjáalakultak ós működtek, nem hoztak létre a szakszervezetekkel párhuzamosan pártszervezeti csoportokat. Salgótarján és környéke szakszervezeti vezetősége, bizalmiférfiai több­ségükben a salgótarjáni szociáldemokrata pártkörhöz tartoztak, kivételt — eddig feltárt forrásaink alapján — csak a karancsaljai szociáldemokrata párt képezett, mely a Karancs völgye munkásainak biztosított pártszervezeti keretet. Etes és a hozzá hasonló bányász települések — melyek meghatározóak voltak a munkás­mozgalom szempontjából — a salgótarjáni szociáldemokrata pártszervezet irányí­tása alá tartoztak. 6 A későbbi években történtek kísérletek arra, hogy a megye több településén pártszervezetet hozzanak létre, de egyrészüknek már a megalakulást sem engedé­lyezte a hatóság, míg másrészük működése csak ideiglenes, rövidéletű volt, így sem politikailag, sem szervezetileg nem tudták átfogni a munkásság szociáldemokrata eszméit valló rétegét. Az ellenforradalmi rendszer első nemzetgyűlése két éves időtartamra 1920. február 16-tól kezdte meg működését. 1922-ben új választójogi törvény alapján nemzetgyűlési választásokat írtak ki. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt pártválasztmánya 1922. március 21-én döntött arról, hogy részt vesz a választásokon. Ez a döntés fokozta a munkásosztály politikai aktivitását, az ellenforradalommal szembeni harc fontos területe, fóruma volt, mint ahogy ezt a későbbiekben látni fogjuk. A szociáldemokrata párt legali­tásának biztosítása ellenére a választási harcot végigkísérte a hatósági terror. Az 1921: III. te. alapját képezte a kommunista és demokráciaellenes bűntetőjogi ren­delkezéseknek. Ennek hátterében került sor a választási harc idején, de a későbbiek­ben is a munkásgyűlések betiltására, a plakátok letépésére, pénz elkobzására. A választási rendelet a törvényhatósági joggal felruházott városokban a titkos 329

Next

/
Oldalképek
Tartalom