Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

XIV. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MUZEUMOK ÉVKÖNYVE 1988 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Adalékok a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920—1944 Vonsik Бопа /. A LEGÁLIS MUNKÁSMOZGALOM HELYZETE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MEGDÖNTÉSE UTÁN. AZ MSZDP ÉS A SZAKSZERVEZETEK ÚJJÁSZERVEZÉSE A Tanácsköztársaság megdöntése után Nógrád megyében a szakszervezetek viszonylag épségben őrizték meg szervezeteiket. Néhány szociáldemokrata pártszervezet is mutatott bizonyos életjelt, így a salgótarjáni, a nagybátonyi és a kisterenyei pártszervezet fenntartotta működésének látszatát azzal, hogy néhány tagja a jogfolytonosságot fenntartva-őrizve bizonyos nagyságrendű tagsági díjat fizetett. Salgótarjában pl. 1921-ben országos pártadóként 744.90 koronát róttak le. Az ellenforradalmi rendszer hatalomra jutása után a hatóságok általános támadást indítottak a pátrszervezetek és szakszervezetek ellen. Az 1920—1921-es években tulajdonképpen abban merült ki a munkás szervezetek tevékenysége, hogy szüntelen harcot folytattak a működési feltételek megteremtéséért, a csoportok létrejöttéért, illetve újjáalakításáért, az egyesülési és gyülekezési jog érvényesítéséért. A polgári demokratikus forradalom és a szocialista forradalom intézkedései Nógrád megyében is felszámolásra kerültek. Az egyesülési és gyülekezési jog érvényesülése ellen korlátozó jogszabályokat léptettek életbe. Nehezítette a pártszervezetek és szakszervezeti csoportok újbóli működését az a tény, hogy a megyéből százszámra internálták, börtönbe juttatták, rendőri felügyelet alá helyezték, jelentkezési kényszerrel sújtották mindazokat, akik az első magyar proletár államban a munkásság érdekeinek képviseletében a helyi államhatalmi szervekben, a pártban, illetve a szakszervezetekben, vagy a társadalmi élet bármely területén aktív szerepet játszottak. Zalaegerszeg, Hajmáskér internálótábora hosszú hónapokig őrzött olyan Nógrád megyei dolgozókat, akik politikai, társadalmi-mozgalmi szerepet játszottak a Tanácsköztársaság államrendjében. Politikai állásfoglalásra, elkötelezettségre való tekintet nélkül internálás, börtön jutott osztályrészül nemcsak a Kommunisták Magyarországi Pártja, illetve az egyesült párt volt tagjainak, hanem olyan szakszervezeti vezetőknek is, akik a munkásság későbbi megítélése szerint is a proletárdiktatúra időszakában nem a szocialista forradalom eredményeinek megszilárdításáért munkálkodtak, hanem a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek centrista, illetve jobboldali politikáját képviselték. A Tanácsköztársaság megdöntése után sorozatos volt a gyűlések betiltása, a munkásegyesületek feloszlatása. A gyűlések kötelező bejelentésén túlmenően lehetőség volt arra, hogy a rendőrség bármilyen indokkal betilthassa a munkások összejöveteleit. Megyénk sem volt kivétel a tekintetben sem, hogy a munkás szervezetek helyiségeit hatósági terrorral felszámolták, értékeiket elhurcolták, helyiségeiket el327