Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1880-as évek oktatásügye Nógrádban

már hogyan képzelte el lakásának átadását leányiskolái célokra, hiszen az egész mindössze három helyiségből áll, s egyébként is akart ő már abban kórházat, majd sebészi műhelyt, de jobban tenné, ha megtartaná lakásának. A fő gondjuk a pótadó körül van, aminek ötletét egyértelműen elutasítják, mondván, hogy amíg a nép jószántából segít, minek akkor azt külön is megterhelni. Elég ha csak azt nézzük, hogy micsoda — mai szóval élve — társadalmi munkát végeznek a gácsiak az új iskola építése körül. Ami pedig az idegenforgalmi terveit, elképzeléseit illeti a tisztelt gyógyszerész úrnak, az mind csak fikció. A posztógyár nem hoz annyi jövedelmet, hogy abból a falu is gyarapodjon, a fácánoskert nem is itt van, hanem Maskován, halastó nincs, üdülni vágyó idegen pedig még az életben nem járt Gácson. S egyébként is a leghatározottabban kikérik maguknak, hogy Gácson annyi pálinkaivó lenne. Legjobb, ha a gyógyszerész úr a saját portáján néz körül, mert a gyógyszertára már valóságos szeszmórés, s ezt igyekezzen minél előbb beszüntetni. Intik őt ,,ne felejtse, hogy a néppel szemben a szelídség mindig biztosabb fegyver a győzelemre, mint a féktelen akadékoskodás s ily hírek terjesztésével foglalkozni, egy közénk nem rég jött embernek nem tanácsos." Kosztka Tivadar említett cikkében, amely július 26-án jelent meg, nem fogadja el a plébános válaszát, ami a tanítás minőségét illeti.

101 Ez az írás talán a legjobb, legizgalmasabb műve gácsi éveiből. Rendkívül szemléletesen foglalja össze, hogy egy művelt és fejlődő társadalomban milyen nagy szükség van a képzett emberekre s arra, hogy mindenki a képzettségének megfelelő munkát végezze. ,,A minősítvény nélküliek harca a törvénnyel jogosultak rovására teszi azt a különbözetet, mely rendes viszonyoknál törvényeink értelmében nem létezhetnék." Egyértelműen elutasítja a plébános ötletét, hogy a káplán tanítsa a leányiskola növendékeit. A lányok nevelése egyik legfontosabb nemzeti feladat. „Nevelve a leányokat felvirul a haza. Ez minden nemzetnek, hogy ne mondjam az egész modern társadalomnak legfőbb elve." Különösen fontosnak tartja ezt abból a szempontból is, hogy az anyanyelv továbbadója, első átörökítője éppen az anya. Semmit sem ér az észbeli műveltség a szív nemessége nélkül. Márpedig egy okos, művelt anya a nemzet szempontjából mindennél fontosabb. Az iclő eljárt már olyan módszerek felett, hogy kiszolgált káplárok, kiérdemesült falusi csizmadiák oktatták a helyi iskolákban a gyerekeket. ,,A magyar állam ma már nem kiszolgált káplár, nem politikus csizmadiákra bízza a legfontosabb állami kérdést, hanem a törvényszabta mmősítvénnyel ellátott tanítókra s tanítónőkre, mint olyanokra, kikben az állam és a társadalom bizalma összpontosul." S ha egy község nem tud eltartani egy iskolát, akkor kérjen állami segélyt vagy fogadjon saját pénzén tanítót, de csakis képzettet.Igen keményen vág oda a plébánosnak: „minden olyan zugiskola, mely okleveles tanító vagy tanítónő híjával áll fenn, hatóságilag bezárandó s ez alól semminemű hitfelekezet kivételt nem képez. Ismétlem, elmúltak az idők, a hol államban államot alkotni lehetett. Ma nem képzelek egyént a földésztől föl a miniszterig, ki nyílt sisakkal merné a magyar állameszmét kivitelében hátráltatni, a magyar szentesített törvényeket mellőzni s azok ellenére tenni, és önhatalmúlag oly ügyben dönteni a közügy hátrányára, mely egyszersmind törvénytelen is." Másik írásában még egyértelműbben fogalmaz, nevén nevezve a dolgokat. Összeférhetetlennek tartja, hogy a papság kezében van az oktatásügy, különösképpen a lányok nevelése. „Mi a modern eszméknek harcosai a papok ezen humánus készségét elvünknél fogva nem fogadjuk el, a törvény értelmével pedig összeférhetőnek sem tartjuk." Nem lehet megnyugodni a plébános tervében. „A r. kath. egyh. minden tagjának át kell hatva lenni a. magyar állam törvényeinek szellemétől, mely éppen Gácson 270