Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1880-as évek oktatásügye Nógrádban

A taglétszám azonban ezután sem emelkedett a kívánt mértékben. 1884-ben Gergely János zlatnói néptanító írásában a közönségre panaszkodik: a felvidéki magyar társadalom nem részesíti az egyesületet „olly támogatásban", amilyenben kellene. Úgy látja, hogy a társadalom legfelső rétegeiben mutatkozik a legnagyobb érdektelenség. Jelenleg mintegy 2100 tagja van az egyesületnek s ez elkeserítő. „Hát az ország tíz törvényhatóságában csak ennyi magyarul érző kebel volna ?" — kiált fel elkeseredetten a derék néptanító. Ébredjünk amíg nem késő, és ő is riadót fúj.

74 De ez a szüntelen trombitáitatás továbbra is süket fülekre talált. Egy esztendő múlva egy névtelen cikkben arról panaszkodnak, hogy Losoncon mindössze 12 ember tagja a FMKE-nak, ami egyszerűen elképesztő.

75 Pedig lenne itt a városban is mit tenni, hiszen aggasztó jelenségeket lehet látni nap mint nap. Az utcákon gyakori a tót beszéd s nemcsak a cselédek és a katonák, de a polgárok egy része is szlovákul beszél. Állítólag azért, hogy cselédjeivel szót értsen. De hát micsoda dolog ez, hogy a cselédek kedvéért beszél tótul, „nem pedig attól követelem meg, hogy az én nyelvemet tanulja meg".- Kétségtelen, hogy Nógrádban főleg a polgárosodott eszmeiségű Losoncon mindvégig kimutatható egy nyugodtabb közhangulat, amely csak a századforduló után válik zaklatottabbá e téren is. E folyamatos szervezésnek,illetve a folyamatos agitációnak egyik jele volt, hogy 1886. június 16-án a FMKE Balassagyarmaton tartotta évi közgyűlését. A tíz törvényhatóság, azaz a tíz megye fényes külsőségek között képviseltette magát. De Nógrád is kitett magáért a Pozsony, Nyitra, Trencsény, Árva, Turóc, Liptó, Zólyom, Hont és Bars megyékből érkezők előtt. A helyi lap ünnepi köntösben, díszkiadásban jelent meg. Volt díszkapu, főispáni bál és természetesen a megyei koszorús dalnok, Csalomjai verse sem maradt el : „De szent kötelmévé válik egy szabály Mely drága terhként rajtatok pihen, Hogy e hazán, mely ezredévtül áll, Nagy Árpád nyelve közkinccsé legyen." E fennkölt gondolatok sem feledtethették el magát a FMKE alapprogramját: harc a pánszlávizmus ellen, amely „árulók és ábrándozok" ideológiája. Az egyesület kebelén belül kell ellene felvenni a harcot minden lehetséges eszközzel. Ezek elviek és konkrétak egyaránt lehetnek. „Egyesült erővel, alkalmas fegyverekkel, s fanatizmus ellen igaz hazafiúi lelkesedéssel; jó irányú lapok és olvasmányok terjesztésével; kezünkbe kell ragadni a népnevelést, iskolákat; a társadalom minden terén teljes diadalra kell juttatnunk a magyar állameszmét."

76 Minden pompázatos külsőség ellenére a balassagyarmati nagy közgyűlés nem mindenkiben hagyott szép emlékeket. Többen sérelmezték, hogy ígérete ellenére nem jött el az egyesület elnöke és a tagokon kívül mindössze 12 vendég érkezett a felvidékről, pedig több százat vártak. S ami még szomorúbb, a megyéből sem voltak ott a nagynevű családok tagjai. Hát már megint az lesz, hogy a középosztály dolgozik és áldoz a közért s az előkelők majd leszedik a kész gyümölcsöt ? „Figyelmeztetjük főurainkat, vagyonos családainkat : hazánkfiait az állás és vagyon kötelezi" — írja az elkeseredett szerző.

77 Két esztendő múlva sem voltak többen a helyi csoport közgyűlésén („tagok csekély számban jelentek meg") s a számadás tételei is kevéske sikerről tanúskodtak, hiszen az évi bevételük 582 forint volt. Magának az anyaegyesületnek természetesen jóval nagyobb összeg állt rendelkezésére a Felvidéken teljesített missziójához. 260