Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683–1728

mint Nógrádban. Sőt, az egész ország jobbágynépe irtásainak 27,92%-át szántották, illetve 7,54%-át kaszálták megyénk jobbágyai és zsellérei. Most nézzük, hogyan alakult a paraszti földek területi növekedése 1728 és 1770 között ? Minthogy 1728-ban a szántókat pozsonyi mérőben mérték, emlékeztetnünk kell az Olvasót arra, hogy 1 magyar hold (1200 D-öl) 2 p. m.-t tett ki. így a jobbágyok és libertinusok kezén lévő 63 751 p. m. telki szántó — elsősorban az irtásföldek visszaváltása és az úrbéres telkekhez való hozzácsatolása révén — 251% -kai, a négy évtizede még csupán 10 799 kaszás rét pedig 186%-kal növekedett. Emellett az irtásszántók területe sem csökkent — sőt, még rohamosabb ütemben növekedett : 1728-ban még csak 11 668 p. m. kapacitású szorgalmi szántóföldet vettek fel, 1770ben azonban már 47 916 m. h.-at, vagyis 95 832 p. m.-et, ami szinte hihetetlen, 821%-os birtoknövekedést jelent. Összességében 1728-ban a jobbágyok, libertinusok és zsellérek kezén 77 164 p. m. szántó volt, vagyis 38 582 m. h. telki, irtás és zsellérföld, viszont 1770-ben már 159 951 m. h. hasznát élvezték — munkájuk gyümölcseként — nógrádi parasztok, ami 315%-os növekedést jelent. Jelentős, de a szántóterületnél kisebb mértékű a paraszti rétek gyarapodása : 1728-ban 10 899 kaszás, 42 év múlva pedig 35 195 kaszás, ami 223%-os növekedést jelent. Nógrád vármegye népességét Kovacsics József — nyilván Acsády 1720-as számítását egyik, az 1784—1787-es népszámlálás eredményeit pedig másik végpontként alapul véve — 1770-ben 111 661 főre becsülte. Más módszerrel nyert adat egyelőre nem áll rendelkezésünkre, de ez is elfogadhatónak tűnik. Ezek szerint az 1731-es 36 0000—37 500 lélekről 1770-re 121 000-re, azaz 211%-kal nőtt a népességszám Nógrád vármegyében. A fenti adatok szerint tehát az 1728—1731, illetve 1770 közötti időszakban a paraszti szántóterület 315%-kal, a kaszálóké 223%-kal lett nagyobb, a népességszám pedig 211%-kal nőtt Nógrád vármegyében. Van-e összefüggés ezek között az azonos előjelű — erős extenzív növekedést mutató — és arányszámban is egymáshoz közel álló értékek között? A nemzetközi gazdaságtörténetírás -— Ricardo és Malthus zseniális elméletei alapján — fél évszázada kidolgozta azokat a modelleket, amelyek bemutatják az Összefüggéseket a gazdasági és demográfiai változások tényezői között. A klasszikus B. H. Slicher van Bath tömör megfogalmazása szerint: ,,A mezőgazdasági expanzió időszakai egybeesnek a népesedés növekedésével, míg a mezőgazdasági regressziót a népesség stagnálása vagy hanyatlása jellemzi. Arra nem könnyű válaszolni, vajon a kettő közül melyik történik először, a népességnövekedés vagy a népességcsökkenés, mivel egy másodlagos felerősítő hatást figyelembe kell vennünk."

78 Az agrártermelés hazánkban a XIX. század közepéig szinte csak extenzív módon növekedhetett, vagyis úgy, hogy újabb területeket igyekeztek művelés alá fogni — a gabona terméshozama nem nőtt érdemlegesen a hagyományos nyomásos gazdálkodás fennállásáig. Az állattartás volumenét is a rendelkezésre álló téli takarmány (tavaszi gabona és széna) mennyisége szabta meg. így a gabonatermő és szénát adó területek nagysága közvetlenül — szinte lineárisan — meghatározta az élelmiszertermelés — kenyérnek való és marhahús — összmenynyiségét. Nógrádban a XVIII. század első hét évtizedében mind a népesség, mind a mezőgazdasági termelés nagy arányú expanziója üekövetkezett, de — és ezt fontosnak tartjuk kiemelni — a szántóterületek, kaszálók, és szőlők nagy ütemű gyarapodása megelőzte a népesség robbanásszerű szaporodását, amire csak az 1720-as évektől került sor. Nógrád megye dombos vagy sík tájain az Urbáriumig még bőven akadtak — és a földesurak irtásokat akadálytalanul engedélyező érdekéből ténylegesen is a pa217