Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

vábbra is a 6—10 soros, a nyakhoz simuló gyöngysor volt a divat. Négy-öt darab piros és zöld színű viaszos papírrózsával [rozicka], közepén színes gyöngyszemekkel itt is díszítették a gyöngysort. A harminc éven felüli asszonyok hétköznap és ünnepen 4—6 soros, kék, lila, fekete színű gyöngysort viseltek. Az ötven éven felülieknek már nem illett gyöngysort felvenni. A nyaklánc viselése a harmincas évek elejétől kezdett általánossá válni leányok, fiatalasszonyok ünnepi öltözetének kiegészítőjeként, de a módosabbak már az első világháború után is hordták. (Lásd: 27. kép) A nyakláncot szeretőjüktől, férjüktől kapták, de olykor a szülők ajándéka is lehetett. Gyűrű A gyűrűvel kapcsolatban eltérő adatokat nem találtunk, elterjedésének ideje a fentebb ismertetett szügyi csoportéval azonos. Lábbeli Az első világháború után ebben a viseletcsoportban a csizma viselet jelentősége csökkent a női öltözködésben. A nagylány egy pár csizmát szüleitől kapott, a másodikat vőlegényétől kapta, amikor férjhez ment. Az 1960-as évek közepéig általános szokás volt ezekben a falvakban, hogy a vőlegénytől kapott lábbelit (csizma, magosszárú cipő, pántos félcipő, szandál, körömcipő) a koszorúsleány a templom ajtóig vitte kendőbe kötve, ott a menyasszony lábára felhúzták, majd az egyházi szertartás után ugyancsak a templom ajtóban levetette. Az új lábbelit csak az esküvőt követő vasárnap húzhatta fel ismét. A vőlegény lábbeli ajándéka az első világháború után legtöbbször a magosszárú cipő volt. Csizmát inkább a gazdagabbak vettek. A paraszti háztartásokban őrzött, 1914—1920 között készült fényképfelvételeken a nők nyolcvan százaléka magasszárú cipőt (szárazcipő) viselt. A spanglis-, pánfos félcipő néhány esztendővel korábban elterjedt, mint a szügyi csoportnál. Az 1925 körül készült fényképeken már gyakran láthatunk leányokat, asszonyokat spanglis cipőben. Emlékezet szerint a harmincas évek elejéig a menyasszonynak csizmában kellett templomi esküvőjére mennie. Több adatközlőnk elmondotta, akinek nem volt csizmája, rokonától kért kölcsön. A csizma inkább a téli öltözethez tartozott. A harmincas évektől már a menyasszonyok is félcipőben mentek esküvőjükre. Tavasztól őszig a nők többsége már félcipőt húzott lábára, ha templomba, városba, rokoni látogatóba indult el otthonról. A magasszárú cipő a negyvenes évek végéig inkább a téli öltözethez tartozott. A csizmát, magasszárú cipőt, spanglis félcipőt ritkán vették készen, a helybeli, a balassagyarmati, váci, aszódi csizmadia mesterekkei, cipészekkel csináltatták. Harisnya A magasszárú cipő elterjedésével vált a női öltözet tartozékává. A harmincas évek elejéig csak a fehér, kék és fekete színű patent harisnyát ismerték, amelyet a térd fölött széles gumival rögzítettek. A harmincas évek közepén vették fel először a csíkos harisnyát. A széles, fehér, kék, barna, zöld színű csíkok többször ismétlődtek a harisnyán. A csíkos harisnyát csak leányok, ritkábban fiatal menyecskék viselhették. E harisnya típus eredetét adatközlőink elbeszélései alapján nem sikerült megállapítanunk. Többek szerint a bujákiaktól vették át, illetve az azokon látott minták alapján kötötték a színes harisnyát. 89