Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

FÉRFI VISELET A banki csoporthoz tartozó falvakban a férfiak viselete a szügyi csoporttal azonos ritmusban fejlődött, változott. Nem tudunk különbséget kimutatni a hajés fej viseletben, a felső posztó, majd szövet, bársony ruhák szabásában, díszítésében, használatának funkciójában. A szűr, a suba viselése azonos időpontban szűnt meg. A csizma a legutóbbi időkig a legelterjedtebb lábbeli. A bakancs itt is a munkaruha tartozéka, a pantallós viselettel megjelenő félcipő a szügyi csoportnál említett időpontban terjedt el. A férfi viseletben a szügyi csoporttól elkülönítő jegyek az ünnepre készített ingeken és kötényeken mutatható ki elsősorban. Ing A gallér nélküli, bőszájú ing a századfordulóig a banki viseletcsoportban is ismert volt, amelynek nyakát szatyinggal kötötték meg. A hétköznap viselt ingek a két világháború között itt is házi szövésű kendervászonból készültek, amelyekre díszt ritkán tettek, legfeljebb az elejére 2—3 sor forhamentli került. Az ünnepen hordott ingeket, a századfordulót jóval korábban megelőző időben is, félpamutos vagy tisztapamutos vászonból varrták. Az ünnepen viselt ingek közül a vőlegényingek voltak a legdíszesebbek. Dajaszászyné Dietz Vilma—Manga János kutatásaiból tudjuk, hogy a századforduló táján a férfiingek elejét kék-piros keresztöltéssel hímzett virágokkal díszítették. Az e korból származó, szekrényekben őrzött, ünnepen viselt ingeken a keskeny csíkú, apró virágok két oldalára 4—4 soros forhamentlit, 6—6 soros fogacskát és laposhímzést tettek. A katolikus vallású szlovák falvakban, a húszas évek közepétől, a hímzés kiszorult a vőlegényingekről, helyét a lyukashímzés foglalta el. A keskeny csíkra szabott slingelést bevarrták az ing elejének két oldalára, széleire — szinte az egész mellrószt betöltve — forhamentli, fogacska, laposhímzésű díszt tettek. Az evangélikus vallású szlovák falvakban a vőlegénying elejének egy-egy soros hímzése, amelynek alsó széle a vízszintes elhelyezésű mellvarrásig ért, tovább élt, de a hímzett felület szélesebb és színesebb lett. Az 1920-as évek elejétől a piros, kék, zöld színű fonallal, keresztszemes hímzéssel készült virágminták szerkezete oldottabb lett. A slingelt betétes, forhamentlivel, fogacskaval díszített vőlegényingek elsősorban Vanyarcon, Galgagután terjedtek el, de az egy-egy soros hímzésű ingek is tovább éltek. Emlékezet szerint hímzett vőlegényingük csak a gazdagabbaknak volt, a szegényebb legények slingelt betétű ingben mentek esküvőjükre a negyvenes évek végén is. A húszas évek végén, a harmincas évek elején a vőlegény ingek anyaga a fél- vagy tisztapamutos vászon helyett a gyolcs lett. Az evangélikus vallású szlovák falvakban a legények, fiatal házasemberek egyéb ünnepi alkalmakkor is felvették a hímzett inget. Ezekre az ingekre slingelt betétet soha nem tettek, a hímzések széleit forhamentlivel és fogacskaval díszítették. A húszas évek végétől, a harmincas évek elejétől az ing elején a forhamentlivel, fogacskaval történő nagyobb felületek kitöltése háttérbe szorult. Az ekkor készült, egyéb ünnepi alkalmakra felvett ingek elejére már nem egy-egy, hanem két-két sor hímzést tettek. (31. kép) A négy függőleges csíkban elhelyezett, többszínű pamutfonallal, lapostöltéssel varrott stilizált virágdíszek szélesebbek, szerkezetileg még oldottabbak lettek. 90