Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

vízszintes elhelyezésű, 2—3 soros forhamentlivel, ez alatt az anyag apró ráncolásával tették díszessé. Ez utóbbi dísz miatt ráncosblúznak, nevezték. A hátát vagy simán hagyták, vagy két centiméter széles, 3—4 darab függőleges elhelyezésű forhamentlit tettek rá. Az evangélikus vallású településeken az ünnepen viselt blúz elkészítését gyakran varróasszonyokra bízták. A katolikus vallású Nógrádsápon, Keszegen, Nézsán, Nőtincsen a kevesebb hozzáértést igénylő blúzokat otthon készítették. Egy-egy személy tulajdonában lévő blúzok száma 10—15 darab között váltakozott. Ebből 4—5 darab volt az ünnepen, 6—8 darab az egyéb alkalmakkor hordott blúzok száma. Szvetter A banki viseletcsoportnál a kötött cvetter egy évtizeddel korábban ismert volt, mint a szügyi csoportnál. A húszas évek elején a fekete színű szvetter az evangélikusok öltözetében kezdett tért hódítani. Az üzletben készen vásárolt szvetterek hátuljának alján 2—3 puha fodor volt. A harmincas évek elejétől a katolikus szlovák falvakban is elterjedt a szvetter a női öltözetben, de ezeknek már nem volt fodorjuk. Az elöl végig nyitott, gombbal záródó szvettereket a 30-as évek közepétől a feketén kívül világoskék, fehér és zöld színben is vásárolták. A fehéret csak leányok, a kéket fiatalabb (35 éves korig), a feketét idősebb asszonyok hordhatták, ősztől tavaszig, egyszerűbb ünnepeken, ha városba, rokonlátogatóba, lakodalomba stb. mentek. Vagyis soha nem tartozott a nagyünneplő ruhadarabok közé. Szvetterből 2—3 darabnál nem tartottak többet. Ködmön — mente A két ruhadarabról — a szügyi csoport ismertetőjében leírtaknál — bővebb információt nem sikerült szereznünk adatközlőinktől. A mentére már nem emlékeztek, ködmönük csak a gazdagabbaknak volt. Ez utóbbit Vácott vették vagy csináltatták. Az első világháború után ködmönt már nem viseltek. Bekecs — kabát A bekecs és a kabát nem tartozott a nők általánosan elterjedt ruhadarabjai közé. Bekecset a húszas évek végétől a harmincas évek közepéig a gazdagabb nők viseltek; A bársony, fekete szövet kabát is a harmincas években, csak a jobb módú nők ruhatárához tartozott. A bekecset és a kabátot Vácott készíttették szűccsel, illetve szabóval. Gyöngy A nyakban viselt gyöngy anyaga a szügyi csoporttal azonos ütemben változott. A szögletes formájú tejgyöngyöt itt is a harmincas évek elején váltotta fel a zabés csigaalakú, a kő- és a fényesgyöngy. A fiatal lányok 4—6, a nagyobbak 8—12 soros gyöngyöt kötöttek nyakukra a jelesebb ünnepeken. A harmincas évek közepéig a hátul szalaggal megerősített gyöngysorok szorosan a nyakhoz simultak. Több adatközlőnk elmondotta, hogy a sápadt arcú leányok, fiatal asszonyok misére indulás előtt a gyöngysort tartó szalagot erősen meghúzták, hogy arcuk bepirosodjon. A leányok, menyecskék a mise alatt gyakran összeestek, elszédültek. A segítségükre sietők tudták, hogy ilyenkor a gyöngysort tartó szalagot kell meglazítani. A harmincas évek közepétől a 16—18 sorból álló gyöngyöket a nagyobb leányok lazábban kötötték nyakukra, az alsó gyöngysor a mellig ért. Hétköznap to88