Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Hrenkó Pál: Lányi Sámuel földmérnök

hoz képesti sorozatban vétessenek munkába, és egyhuzomba hajtassanak végre, s utoljára azok maradjanak, amelyek szükség esetén halasztást szenvedhetnek.

47 Nem kétséges, hogy a Tisza-térképezés befejező munkálatait háttérbe szorította az erőteljes ütemben megindult szabályozás. A Főigazgatóság 1847. évi költségvetésében a folyó munkálatokra 14 455 ft esett, amíg a szabályozásra 100 000 ft-ot előlegeztek.

48 Lányi irodájára már hivatalának megszűnése előtt igényt tartottak. Fény derül erre Keczkés Károlynak, Széchenyi hivatala ideiglenes főmérnökének 1847. november 13-ai jelentéséből. Keczkés, Mérnöki Iroda felállításával kapcsolatos gondjait közölve bejelentette, hogy „ismét a Tisza Térképészeti Irodát, melly már mindennel el van látva, elfoglalni legczélszerűbbnek" tartja.

49 A műszereket „amelyek a' bé következett Tisza mérések meg szüntetése után jelenleg nem használhatnak" - írta Keczkés királyi igazgatósegéd, rendre átkérte magának.

50 A mérnökök nagyobb része is elnyerte már új beosztását a Tisza-szabályozás szervezetében. Lányi utolsó jelentését 1848. május 31-én írta. Másnapra a Főigazgatóság és vele Lányi szervezete megszűnt. A Helytartótanácsból megszervezték az új minisztériumokat. A munkaköröket hét osztályba sorolták, akiknek vezetőit, igazgató főmérnökeit Széchenyi István miniszter nevezte ki. Lányi volt főnöke, Varga János a Hajózási osztály főnöke, a főigazgatót eddig helyettesítő Zelenka Lajos pedig Térkép- és műszertár főmérnöke lett. A napidíjas mérnökök méltányos besoroztatásáról az új főmérnökök egyeztek meg, és a névsorokat a miniszterhez terjesztették fel jóváhagyásra.

51 A Tisza-térképészet személyzete utolsó esedékes napidíjainak jegyzékét Varga főmérnök terjesztette fel Széchenyi István Közmunka és Közlekedésügyi miniszterhez, aki azt maga hagyta jóvá. Lányi ós beosztottjai az utolsó napidíjakat 1848. június 13-án vették fel.

52 * Lányi Sámuel ezután véglegesen visszatért a Balassák kékkői uradalmába és hátralevő éveit ott töltötte el. Meglehetősen szokatlan módon, mintegy kettős életet élt. Napidíjas alkalmazása idején ugyanis mindvégig szolgálta az uradalmat is. Ennek kétségtelen bizonyságai vannak. Mint említettem, Lányi 1824 végén már mint napidíjas mérnök záradékolta korábbi térképét Balassagyarmaton. Tíz óv múltán, alighogy kinevezték a Tisza-térképészet igazgató mérnökévé, és alighogy átadta az al-dunai térképészeti-geodéziai anyagait Vásárhelyinek és Széchenyinek, két hétre rá, 1834. június 6-án már az uradalomban működött, mégpedig szintezéssel operált, amint ez saját jelentéséből kiderül:

53 „Mltgs. Kékkeői Uradalom Praefectussa rendel. . . ben В Gyarmathon Garba István és Illits Háza . . . Dombnak a Ns. Vármegye által munkába vett planíroztatását meg szemlélvén, minekutánna a karóval kijegyzett Libellatio alapjából tapasztaltam, hogy azon Domb tsak 3 1/2 Schuchra hordatik el, és az is 2 1/2 ölnyi távúiságra a Házaktúl, azoknak semmi ártalmára nem lészen, tsak a planírozott helly ós a házak között árok ne ásattasson, külömben a ritka homokos földet a sebesebb essővíz ki mosná és nagy árkot tsinálna. Költ B. Gyarmath Június 6kán 1834dik Észtben. Lányi Sámuel Uradalmi Földmérő". 94