Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc. Adatok Nógrád megye 18–19. századi ipartörténetéhez, különös tekintettel a vasgyártásra

A Duna kanyarulatában (Nógrád és Hont határos területein.) a már említett Szokolya-Hután, limonit volt ismert, de tudtak a nézsai Dobogi és Dorfberg-dűlőkben található, valamint Szendehelyen a Mészkőkemence és Kálvária melletti adományozott bányatelkekről.

26 3. A Rárós-Mulyadi Vashámor Az Ipoly középső folyása mentén fekvő közepes nagyságú falut a megyei monográfia két településként említi, melynek tartozéka volt Hámor puszta ,,hol hajdan vas és ezüst olvasztó hámorok voltak."

27 Adatok híján nincs támpontunk a Rárós környéki vasbányák és hámorok üzemeltetésének mértékéről. Belitzky János a megyei monográfiájában csupán a rárósi vasbánya közelében található kovács falut, (Szécsény-) Kovácsit említi, mint olyan települést, mely vasbánya mellett keletkezett, hogy a hámorban kalapácsolással előállított vasat további hasznosításra feldolgozza.

28 Az kétségtelen, hogy a hámor a Tiszovnyik-patak és mellékvizei melletti érclelőhelyek már kiolvasztott nyersvasát dolgozta fel, amik kohósításának helyeit vagy helyét nem ismerjük. A 18. század végéről két érdemleges adatunk szól az itt lévő vashámor működéséről. Rárósmulyad egyik birtokosa Baros József özvegye, Török Zsófia a rárósmulyadi „kalapáló műhelyben" (Industria Malleatúra) alakíttatta vassá a Tiszovnyik-patak jobbpartján, Alsó- és Felső-Sztrego

va között, Tótkisfalutól nyugatra lévő (Tót) Kelecsény határában fekvő Podluzsányban bányászott vasércet. A hámor termelése a korabeli forrás szerint az ,,ásóemberek" azaz a jobbágyok hanyagsága miatt csupán évi 30 mázsa (mintegy 1680 kg - Sz. F.) vas, amit helyben, illetve Balassagyarmaton, értékesítettek.

29 Bél Mátyás is említi Nógrád megyében a hartyáni vasércet.

30 A mulyadi vashámorról tesz említést a II. József féle országleírás is, amikor megemlíti, hogy ,,. . . a malomároknak van egy kőhídja és a Kakatkán a Vashámornál (Eiser-Hammer) egy fahíd van."

31 Hogy ennek a hámornak a termelése, pontosabban működése mikor szűnt meg, még nem ismerjük. A 19. század elején Mocsáry sem említi működő üzemként. 1850-ben. már csak a vashámorból átalakított malomban lakó molnárt írták össze családjával. Egy évtizeddel később Pesty Frigyes is csak „Hámor-malomnak" írja le.

32 A rárósmulyadi vashámort is a földesúri birtokon létesült vas, üveg, valamint hamuzsírfőző üzemekhez hasonlóan ebben az időszakban az jellemezte, hogy az üzemek létesítésénél, fenntartásánál az uradalom felhasználatlanul heverő nyersanyagkészletét (vasérc, fa) valamilyen formában a meglévő vízienergia segítségével felhasználja és értékesítse. Nógrád megyében, hogy mennyiben feltáratlan ez az időszak ipartörténetileg, álljon, itt egy adat, mely hasonló földesúri vasércfeldolgozására és értékesítésére utal. A Szlovák Tudományos Akadémia történelmi osztályának sorozatában, a MOL kamarai iratai közti Ü et С sorozat fasc. 45. no 26. 426. oldal terjedelmű iratának pozsonyi filmmásolata alapján közli az esztergomi érsekség „Szent Albert könyve" címet viselő 1571-1573 között készült birtok és jövedelem összeírását (Liber Sancti Alberti. . .) 322-323. lap. Hwgiagh, a 323. lapon ez áll: „Servitia nulla se habere dicunt, nisi quod ferrum ad nécessitâtes domini ex Zwlew adductum tenentur ad possessionem Vadkerth ferre." Azaz „Hugyag" . . . „Azt mondják, hogy semmi szolgálattal sem tartoznak, csak azzal, hogy az úr (földesúr) szükségleteire Zellőről 73