Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc. Adatok Nógrád megye 18–19. századi ipartörténetéhez, különös tekintettel a vasgyártásra
A bányák tulajdonosa 1896-ban Wiegner Gusztáv budapesti lakos, aki 10 bányamunkással folytatott termelést. 18 A századfordulón már három vállalkozó termelt vasércet Nógrádban: Wiegner Gusztáv, Malczer Gyula rimaszombati vállalkozó, akinek Szinóbányán vassalakbányája volt, vasérc és kénkovand bányát művelt Turicskán, valamint Lónyabányán és Szinóbányán Fischer Mór losonci vállalkozó. 19 A vasércbányák száma hamarosan ismét bővült, 1905-ben ismertté váltak Podrecsány, Tosonca, Lonyabánya mellett Nézsa, Szendehely, Nagyfalu vasércbányái Wiegner Gusztáv tulajdonaként. Szinóbányán és Turicskán Wiegner ifj. Kuchinka Gyulával osztozott 9/10-ed és 1/10-ed arányban 2 bányatelken. Fischer Mór bánya részt szerzett Podrecsányban a korábbi bányái mellé 20 . 1910-ben a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Szinóbánya térségében, vassalakbányára kapott 1 külmértéket. Wiegner Gusztáv még továbbra is bányászkodott, míg Kálnó, Nemesfalva, Tosonca bányáinak tulajdonosa Deutsch Bertalan kálnói gyáros lett. Málnapatakon barnavasércet évi 1000 q mennyiségben termelt Fűzi Rezső rimakokovai lakos. 21 1914-re azonban már csak a Wiegner Gusztáv tulajdonában, lévő Podrecsány, Tosonca, Lonyabánya, Turicska, Szinóbánya és Losoncnagyfalu térségében levő bányákról tudunk, ahol összesen 12 bányamunkás évi 3000 q vasércet termelt 9 bányatelken (1556, 449 m 2 ). 22 Csak említés szintjén közöljük a Rima Coalitió bányajogosítványát Poltár község határában fellelt vaskőre, amelyet azonban jelentéktelen volta miatt sohasem aknáztak ki. 23 A lónyabányai Striborna (Strieborná) hegyen mágnesvaskő fordult elő, a turicskai kezdetleges feltárásban a felsőbb szinteken vérvaskő, melyekben barnavaskő települt, majd a teliért ankerit tölti ki. Az okkeres lencsék a mélység felé kvarcos szideritté alakultak át. A vaskőbányászat a legkezdetlegesebb módon üzemelt, másodlagos fekvésű, víz által völgyekben összehordott vaskövek gyűjtésére szorítkozott kezdetben. Az eredeti vaskőtelepeket csak a felszínről könnyen elérhető kibúvásokból fejtették. A barnavaskő, amelyet a szinóbányai kohóban, kezdetben felhasználtak 40% vasat tartalmazott. Lónyabányán a vasércen kívül a teliért ezüstre is művelték, mivel pátvaskövében réz és fakóérc is előfordult. 24 A két, név szerint is ismert vállalkozó Fischer Mór losonci kereskedő és Wiegner Gusztáv budapesti iparos a régi feltárásokat kutatta fel mintegy 2,4 km 2-nyi adományozott területen. Az első bányamértékeket Szinóbányára és Turicskára még 1853ban adományozta a bányakapitányság, majd 1895-ben Podrecsányban a Sztráskadülőben talált limonit lencsékre, Tosoncán a Bród dűlőben s Nagyfaluban adományoztak később hasonló további bányatelkeket. Lonyabánya, ,,Papricka" részén és Szinóbányán. porszerű barnavasércet és vörösvasércet (hematit) termeltek, amely magnéziadús karbonátos vasérc kibúvása volt. Turicska tájékán kovandos barnavasércet tártak fel, ,,Pod Kosanca na linia" tájékán (Turicska) pirittartalmú teliérek váltak ismertté a kutatás révén. Podrecsányban és Kisgergelyfalvara vezető út mentén vastartalmú veres agyagföld ásványfestékként került alkalmazásra. 25 Szinóbánj'ún a Fischer — Wiegner terület ércmennyiségót 50 000 tonnára becsülték 25%-os limonit (barnavasérc) tartalommal. A többit pedig csak mint vaskohászatra nem használt ércet 500 000 t 20%-os vasat tartalmazó ankeritre és szideritre, mint lehetséges készletre becsülték. 72
