Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Természettudomány - Hír János: Mastodon arvernensis (Croizet et Jobert) előfordulása Szátok községben

XIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1987 TERMÉSZETTUDOMÁNY NATURWISSENSCHAFT NATURAL SCIENCES Mastodon arvernensis [CROIZET et JOBERT 1828] előfordulása Szátok községben Hir János 1959-ben a Nógrád Megyei Múzeumok Természettudományi Gyűjteményébe bekerült egy mastodon-fog, amely Szátok községben kutatás alkalmával került elő. Ma már kideríthetetlen és rejtélyes okok miatt a leletet teljességgel félreismerték és „Elephas trogontherii" néven vezették be a leltárkönyvbe. (Ugyanez a fajnév olvasható a kartonon ós a cédulán is, ami kizárja az esetleges cserét. A két faj egyébként összetéveszthetetlenül különbözik.) Az M. arvernensis a gumósfogú őselefántok (Mastodontidae) bunodont-tetralophodont fejlődési vonalába tartozik, amely a miocén Gomphotherium angustidensből kiindulva fokozatos és egyenesági leszármazással alakult az alsó pliocénban megjelenő Tetralophodon longirostrissá, melynek továbbfejlődése révén alakult ki a Mastodon arvernensis faj (OSBORN H., 1936, TOBIEN H„ 1978, KRETZOI M., 1983). Ebben a folyamatban a főbb evolúciós trendek az alábbiak voltak. 1. A fölső agyarak fokozatos megnövekedése. Az M. arvernensis kifejlett példányain ez akár a 4 m-es hosszúságot is elérhette (3. ábra). 2. Az alsó agyarak redukciója. A M. arvernensis esetében ezek már teljesen elcsökevényesedtek. 3. A zápfogak közül az Ml-M2-n 4,4 és fél, az M3-on 5 és fél, 6 és fél gumópár alakult ki. Az M. arvernensis fogain a gumók alternáitan helyezkednek el. (Ez utóbbi tényt az irodalomban mindenütt fontos határozóbólyegnek tekintik.) 4. A főkúpok mellett a mellékkúpok is multiplikálódnak. A szátoki fogkorona jobb alsó M 1, melyet 4 gumópár alkot (1. ábra). A közöttük lévő haránt irányú sulcusokban kevés cementlerakodás található. Rágás által előidézett kopásnak nyoma sincs, ellenben a talonid sérült : a 3. gumópár linguális kúpja ós a fog proximális pereme letört. A fog felszíne érdes, sima zománcréteg csak helyenként képződött. Az M 1 az őslénytani leletanyagban meglehetősen ritka. Ennek oka: hogy az egyedfejlődés subadult fázisában kilökődött, az állatok életük jelentősebb hányadában az M 2-n és az M 3-on rágtak. Ezért a leletek túlnyomó többségénél ez utóbbi fogakkal találkozunk. A ritkaság következménye, hogy a tanulmányozott szakirodalom alig foglalkozik az M 1-ékkel és nem is foglal állást az M 1 alapján történő fajmeghatározás kérdésében. így nem marad más lehetőség, mint a fent említett általános evolúciós irányokat próbáljuk leletünk esetére konkretizálni- Összehasonlításhoz a Magyarországon eddig előkerült két másik M 1 nyújt lehetőséget. Közülük az egyik, a Bérbalta váron előkerült Tetralophodon longirostris-fog ma már csak fényképen 373