Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - †Szombathy Viktor: Családi visszaemlékezés-féle Mikszáthékról

kúriát kerestem. A főutcára nyíló kapu tárva-nyitva, éppen akkor fordult be rajta a termelőszövetkezeti csoport megviselt traktora s ment neki a kapu jobboldali oszlopának, kidöntötte. Az egykor nagy gonddal parkosított előudvaron gépállomás mindenféle szerkentyűi álltak, hová is lehetett volna jobb helyre telepíteni a gépállomást, mint a Szontágh Pál és Mikszáth által ültetett facsoportok, virágágyak közé. (Ma nem azt a képet látjuk, amit Mikszáth korában láthattunk volna, sok fát kivágtak.) A vakolatjahullatott főépületekben gyermekotthon, a kastély konyháján éppen vacsorát főztek nekik. Anna néni - Albertné - büszkeségét, a gyümölcsöskertet nem gondozta senki. Nyitva a kastély ajtaja is, kószálhattam az épületben. Egy földszinti hálószobában még megmaradt két ágy, a hajdani ebédlő átmenet volt az előadóterem, a táncterem és a mozi-nézőtér között két pingpongasztallal s széltől kavart szeméttel. Ezért kár volt őket kidobni. Szállást egy kedves falusi családnál kaptam és ők az esti diskurzus során még mindig döbbenettel emlékeztek vissza a durva kidobatasra. Amit a Mikszáth család a rendelkezésükre adott két teherautóra a bútorokból fel nem rakhatott, azt széthordta a falu. De mindenki tudta és számontartotta, ki mit vitt magával a faluban, melyiküknél van a karos gyertyatartó, hol a tükör, szék, vagy asztal. Házigazdáim is a tanácselnöknőt okozták a csúfos meghurcoltatásért. E sorok írója nem tehet igazságot, csak az események végkimenetelét látta s csak a családtagok visszaemlékezéseire támaszkodhatik. Ezek pedig igen keserűek. A helybéli tanúk szerint: „Mikszáthék könyvtárát vasvellável hányták egy teherautóra sok könyv a sárba esett. Némelyiket a váci piacon adták el, a többit egy tarjáni nedves pincébe dobták." Nem pontosan így volt, de közel jár az igazsághoz. Mikszáth horpácsi könyvtára valóban nedves pincékben penészedett, majd maradéka megmentődött és tudomásom szerint a Tudós Akadémiára jutott. Erről azonban a szakértők többet tudnak, e sorok írója csupán a hallottakat rögzíti s a családtagok emlékezését idézi. Mikszáth Albertek - azaz Albert özvegye Kun Anna ós leányuk, MikszáthCseney Edit - teherautójának platójáról ismeretlen „gyűjtők", mondhatni tolvajok, már menetközben is zsákmányoltak. Nem minden értéket tudtak a családtagok a teherautón biztonságosan elcsomagolni s valaki rögtön lelopta róla Mikszáth Kálmán leghíresebb, Benczúr Gyula által festett portréját. (A festőművész és az író jóbarátságban volt egymással; Mikszáth tanácsára vette meg Dolányban a kis kúriát, hogy visszavonulva alkothasson. Dolányból Benczurfalva lett, a festő műtermét 1946 után idősb Szabó István, s híres fafaragóművész kapta meg.) Mikszáth Albertek a Benczur-festette portrét állandóan keresték, de nem találták. Elmúlt egy évtized, amikor Cseney Istvánné-Mikszáth Edit hivatalában megjelent egy ismeretlen férfi és felajánlotta harmincezer forintért megvásárlásra a képet. Miniszteri engedéllyel Cseney Istvánné is felvehette a nagyapai nevet s lett Mikszáth- Cseney Edit. Sajnos, már ő sem él. Harmincezer forint nagy pénz ma is, a hatvanas években még nagyobb volt. A híres arckép végül is a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába került. Soha nem lehetett kideríteni, ki volt a tolvaj, mi volt a kép útja. * Az 1950-es évek végén levelet kaptam Mohóra tudós gyógyszerészétől - egyúttal közgazdasági doktortól - Szász Tihamórtól; vendégnek hívott abban az időben, ami306