Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - †Szombathy Viktor: Családi visszaemlékezés-féle Mikszáthékról

sem hangulatában nem változott. Az emberek küllemében, szellemében azonban igen. A Szklabonyával törtónt találkozás egyként járt örömmel is, szomorúsággal is. Szomszéd államainkban, tett számtalan utam során hányszor vetődött fel bennem a szorongásos gondolat : mennyire várható el egy újonnan alakult állam fiaitól, hogy a területén született - számára idegen - tudományos, szellemi kiválóságok emlékét ápolja ? Itt nincs helye annak, hogy a gondolatot - amely mindnyájunkban él, ha a kérdéses tájat járjuk - tovább gömbölyítsük, ezúttal csupán a magam benyomásait mondhatom: többek között Mikszáth és Madách emléke - (a szomszédos Alsósztregován) - a fél-ápoltság stádiumában leledzik. Is-is, ahogy a barkochbában mondják. Mikszáth szalmatetős szülőháza - amelyet érdemes lett volna helyrehozni s megtartani - már nem áll. Valaki megvásárolta, új házat emelt helyébe, gangosat, rangosat, cseréptetőset. Rimaszombatban Tompa Mihály és Blaha Lujza egymással szemben állott „bogárhátú" szülőházát 1944 karácsonyán bomba vágta szét, Losoncon Kármán József szülőházán az emléktábla megmaradt, a szklabonyai Mikszáth-ház utódját a kivagyiság csicsás megnyilvánulása szüntette meg. A ház előtti utcakereszteződés Krisztuska keresztjét meghagyták. A szklabonyai gyermekkor második épülete is csak átépítve áll, szemben az író által annyiszor emlegetett temetővel a főutca görbületében, a temetőben a testvér, Mikszáth Mariska még magyar nyelvű gránit síremlék-piramisa val. Ez a háza a hajdani Mikszáth-famíliának Emlékház ugyan - rendkívül ízléstelen betonkocka-kerítéssel - a kétnyelvű emléktábla is ott díszíti a homlokfalat, de a ház kulcsa igen körülményesen szerezhető meg a községházán. Másolatok, emlékképek szlovák feliratokkal: ez a szklabonyai emlékház. A falu tudatában Mikszáth nem él már. 1987-ben renoválták az épületet, az Emlékház belsejét újra rendezték s van már egy magyar nyelvű hangszalag is, amely Mikszátról szól. Sajnos, tárgyi emléket itt nem őriznek, a kegyelet megnyilvánulása inkább hivatalos. De a patak megvan, ott csordogál a falu alatti réten. Csobog, folydogál a Jó Palócok Bágy patakja, gyémántcsöppekkel szórja habjait. Egy alig érezhető bordájú lejtős mezőn ballagunk, kanyargós gyalogút vezet az annyiszor megénekelt patakhoz. Susog a Bágy a füzek, mogyoróbokrok, sások, pipacsok között. Az Ipolyba tartó patak valódi neve: Kürtös, mai nevén Krtís. Mikszáth költötte Bággyá. Roskatag malomépület düledezik szekérút ja mellett, a gyermek Mikszáth ezerszer bámulta forgó keréklapátjait, amint zuhogó áradatban hull alá a Kékkő vára alól induló víz. Iszapos a patakpart, libasorban gyalogolunk, ernyős lapulevelek, ezüstösen csillogó levelű égerfák gyökere közt csaknem a vízbe csúszunk. A távolban juhok legelésznek, a sűrű erdőket már a török eltakarodása után irtották szántónak, hátrább húzódtak a sötét nógrádi erdők, valamerre Korpona és Nógrádszentpéter felé. A megannyi bokortól alig tudom lencsevégre kapni a zubogó patakot, a forgót. Gyerekek pocsolnak egy nyugalmasabb helyen. Felhő suhan el a Nap előtt, árnyékot csak pillanatnyit dob a Kékkői és Korponai hegyek sűrűje fölé. Aligha nehéz ideképzelni a százhúsz évvel ezelőtti tájat, a mérges komondort, a fehér juhokat - hiszen ilyen fehér juhok miatt vásárolja majd az egykor Mikszáth gyerek a horpácsi Szontagh birtokot élemedett korában, fürgén szántó tolla segítségével. Egy pillanatra behunyom a szemem, dudaszót hallok, lovashintó zörgését hozza a Balassagyarmat felől idáig osonó déli szellő s ha kinyitom szemem, talán még a juhász szeretőjének meztelenül megvillanó bokáját is látom, a mikszáthi „szexi" maximumát. Ha a kékkői temalomdombról, vagy a Balassiak várának előreugró párkányáról 297