Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - †Szombathy Viktor: Családi visszaemlékezés-féle Mikszáthékról

tekintek körül, az a képzetem támad, hogy az egykoni mikszáthi táj képét látom. így, messziről, alig változott a panoráma. Az erdők kékes-zöld hullámsora, a szántások egyenes barázdái, a fasorok, a források helye aligha változott lényegesen. Magános tanyák fehérlenek, azok is gyéren. Örökösei a száz évvel ezelőttieknek. Öreg házaspárhoz kopogunk be, jó félórára a kékkői várkastélytól, egyedül élnek vénséges házukban, de ez a ház festőért kiált. A vénséges pár még tud magyarul, magyar iskolába járt. Felnőtt fiuk már csak szlovákul beszél. Megkötjük a barátságot, unokánk gyümölcsöt szemelgethet a kertben. Gyaloghidak vezetnek át a gyors patakon, némely helyen elgátolták a patakot, a megmélyedt vízben két gyerek forog egy műanyag csónakban, szüleik elmélyülve nézik. Gumihattyú hátára kapaszkodik a harmadik. Panta rhei: e fortyogó kisöböl vizében is fürdött valaha a szklabonyai Mikszáth-gyerek. Ellátni végig a völgyön, amint a partot kanyargósán kísérik a füzek, az égerfák, a szederbokrok. Szitakötők játszadoznak. Mikszáthi hangulatom nehezen fénylik elém : autóbusz kürtje bődül, a messzi szónbánya - (amely mólyen a földben Salgótarjánig lenne követhető) - elhaló, pillenő füstöcskét bocsát a fellegek alá. Faluját ma Potomak hívják. Komáromszentpéter volt. Ni - „Szent Péter esernyője" - íme, egy Hont-nógrádi szent. Honnan ismerős e név vajon ? Nem mászom föl a kékkői templom tornyába. A kékkői vár fölötti Kálváriadombra is csak feleségem és unokám kanyarog föl. Az egykori barokk Balassa-Almássy kastély kapuja is zárva, portása ugyancsak zordul utasít el, tán a raktár dohos leveleit félti. Mintha egy régi várúr dühös alabárdosa lenne. Dehát maradjunk csak megint a szklabonyai gyereknél. A Balassa bárókat, gróf minőségben, Kékkőt többször is említi, hiszen Korponára, vagy Zólyomba mentében sokat kellett erre kocsiznia. Ismerte Kékkő történetét: a tatárjárás után épült és a török megszállás néhány esztendejét kivéve egészen 1944-ig a főúri család birtokában maradt. De látta Mikszáth az ide nem messze lévő Bozók várát, Csábrágot, Korpona falainak maradékát és a messzi Zólyomot. Több munkájában is felhasználta az ott szemlélteket. Az egyik: „Magyarország lovagvárai" című gyűjtemény, amelyhez az indítást nagy valószínűség szerint Nógrád és Hont vármaradványai szolgáltatták, de fogarasi képviselő korában Fogaras látványa is segített, sőt onnan hozta magával a „Szelistyei asszonyok"-at is. Hogy azonban a Kékkő-Széna vár-Tó tpelsőc-Zólyom iránt vezető úton elkocsizott, azt a Szent Péter esernyője regényének és a Sipsiricának meglehetősen pontosan ábrázolt helyszíne igazolja. Zólyom felé nemcsak a korponai úton, hanem a tótpelsőcin - ma Pliesovce - is el lehetett szekerezni, nyolc-kilencszáz méter magas hegyek, irdatlan erdők között. A táj legmagasabb hegye a 1044 méteres Jávoros. Mikszáth idejében csupa erdő, csupa juhakol, a magyar „szállás" szóból átvett „szálas", amely juhásztanyát jelent - még Mikszáth élemedett korában is eleven emlék. Arrajártunkban szinte láttam Szent Péter esernyőjét piroslani, hiszen a virágos mező most is él. Feltűnt előttem Vidra alakja a bükkök között s mivel egyízben a Jávoros fölött az ég is megzendült, a szokásos helyi zápor egy félórára leszakadt, még égi hangokat is hallucináltam. Druzsba úr merre járhatott ? Errefelé álmodta meg Mikszáth az „Egy éj az Aranybogárban" beszélyét is. Kétszer is végigutazhattam a helyszínt. És aki ma a nemzetközi autóbuszvonalon Ipolyság felől Besztercebánya felé utazik, a jobboldali erdő vonulatokra pillantva, igen távolról a mikszáthi látványt maga is érzékelheti. És még mindig várakról, ha már ennél a témánál tartunk : ahogy egy Andrássy 298