Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - †Szombathy Viktor: Családi visszaemlékezés-féle Mikszáthékról

dásszon tanítványokra, hanem az isteni gondviseléstől várja tanítója intézkedését A nemesek nem hordhatnak naponként fát, de nekik is gondoskodniuk kell a téli tüzelőről." Nem volt könnyű diáknak lenni. Ennek ellenére diákkamrájában, Dobosóknál Mikszáth már tizenöt éves korában megalapította a pipázók kamaráját, selmeci cseréppipából füstölt, amikor még nem is ismerte Selmecbányát, csak a vásárokon árulták a Selmecen égetett cseréppipát; kavargott a füst, énekeltek, Mikszáth már javában gyakorolta a poézist, hol hazafias ódákkal próbálkozva, hol gunyoros rímeket faragva. Az egyik verse az Emlékkönyvben saját kézírásával, mindmáig fennmaradt egy-két pontot, vesszőt már akkor is kihagyott, az interpunkciok állandó hiányával ejtette később is kétségbe a nyomdai szedőket, majd lett szedő olyan is, aki a Mikszáth-kóziratokra specializálta magát, mint ahogy jó ötven óv múlva a Gömör-Kishont című hetilap egyik szerkesztőjének, dr. Kármán Aladár főorvosnak kézírását csakGeduly Géza, a város patikusa tudta elolvasni, ha ezügyben nyomdai zavar támadt. Olvassuk csak keresztben s olvassuk hosszában ! Institoris Endre osztálytársához, jóbarátjához írta. Instióris Endre idővel Rimaszombat város ügyésze lett és városi ügyész volt az ifjabbik Institoris Endre is; ő még az első republikában is szolgálta a várost. Az Institoris Endre név a harmadik nemzedékben tűnt el. EMLÉKLAP A mosolygó élet kísérje léptedet Távol legyen tőled, a gyász emlékezet Minden mi jó vagyon hogy szívedbe légyen Kerüljön de nagyon a keserv és szégyen Emlékül adá hű barátod Mixádt Kálmán Rimaszombatit . . . Mint a rakéta, amely hosszú csíkban húzza maga után robbanása füstjét, úgy követte a magába szívott rengeteg élményanyag a szklabonyai gyereket ifjúkora óta. Ahogy az őt követő másik ,,nagy", Móri ez Zsigmond mondogatta: az író alkotói életének első tíz esztendeje a döntő. Bármilyen jól ismertem is Mikszáthnak és családjának életét, a szülőfaluba, Szklabonyára - azaz, halála után néhány rövid évig Mikszáthfalvára - csak idős koromban jutottam el. Zólyomi József barátomnak, a Palóc Múzeum igazgatójának köszönhettem ezt. Ahogy átléptük az Ipolyt, Ipolybalogon, Varbó fölött, Nagykürtösön, Kékkőn Mikszáth korai novelláinak bárányfelhős ege terült fölónk. Ha, mint földrajzhoz értő ember szólok, nyugodtan állíthatom, hogy az a bizonyos sokat emlegetett „mikszáthi táj" - az épületektől, gyárkéményektől eltekintve - sem képében, 296