Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - †Szombathy Viktor: Családi visszaemlékezés-féle Mikszáthékról

szabályzata sokkal szigorúbb, mint a mai, eredetük még Mária Terézia korából való. A játszótér helyén ma egy divatos, gerendákból épült vendéglő (a „Fatartó") van, szomszédságában ma is játszótér, valamint az új temetőbe vivő széles kocsiút. Mikszáth idejében még nyíltan csörgedezett a temetőkerítés alatt az azóta betoncsőbe foglalt Pokorágyi patak, hogy a Malomszögben bukkanjon majd ki sötét zárkájából. A patak érintette a gimnázium falát is. Az 1850-es időkben is állott már a diákjátszótér mellett egy kocsma, a kocsma előtt mély gödrök, por és sár, kátyú, egyetlen petróleumlámpás megvilágításában. Sok-sok apróházas, szűk utca, a Rimaparton szagos tímárműhelyek sora, a Rimában úszkáló cserzett bőrök, szalmafedeles házak, a piac közepén a katolikus templom, a piac utcasorában a II. Józseftől odaengedélyezett kálvinista templom, a Lossonczy utcában a lutheránusok egyháza. Losonc felé vezetett ez az utca, de nevét egykori földesurától, a Lossonczyaktól kapta végül. Ez az irodalomtól fertőzött város így került közelebb még Balassi Bálinthoz is, lévén egykor Lossonczy Anna az ő nagy szerelme. Az öreg Rimaszombat külső képe - ahogyan azt Mikszáth láthatta, egészen az 1950-es évek közepéig nem változott. E sorok írója is ezekben szaladgált. Mixádt Kálmánnak, a diáknak irodalmi érdeklődése hamar megmutatkozott. Nemcsak hogy megírta jóbarátai magyar dolgozatát, hanem kitűnt az iskolai pályaművekben is. A tanári kar - közöttük néhány 1848-as honvédtiszt - ugyancsak magyar szívvel tanított. Nem csoda, hogy a Mikszáth-fiú ezen a címen adta be egyik első önképzőköri pályázatát: „Egy magyaroktól elválhatatlan szív méltányos kitörése 1860-ban". Ezt a Bach-korszak utáni bécsi „alkotmányos" terv elutasításaképpen írta. Bizonyság arra, hogy a korabeli diákok milyen politikai légkörben nevelkedtek. A professzorok „a fejeket s agyakat célszerű irányban igazították". Ez a dolgozat első jele a későbbi politikus Mikszáthnak, aki majd - édesapja kívánsága szerint - a megyei életben fogja köszörülgetni közéleti vívókardja élét. Viszont, amire nem tanították, hanem amit hozott magával : az ironikus jelleme, szatirizálásra való hajlama volt. Kritikusai később ezt valami „palóc vonás"-nak vélték benne, s bár lehet, hogy környezete hatott ilyetén lelkülete kiformálásában, maga a rimaszombati nép, a „gyüker" is hajlamos volt a gúnyolódásra, de ezt nem vehetjük Mikszáth palóc tulajdonságának. Az ilyen magatartáshoz családi hagyományok is szükségeltetnek, ősök véráramai. Dehát, valljuk csak be, hogy ironizálás tekintetében nemcsak saját örökségére hivatkozhatott. A kosztadó város, a gömöri magyar társasélet mindig is híres volt az embertársakat kifigurázó tehetségéről. Családi körben, társaságban, városi és megyei urak között, társaskörökben, kaszinókban rendszerint akadt egy-egy pörge agyú illető, aki tréfás versezetekben, vagy találó gúnynevekben élcelte meg környezetét. íme, egy példa a Bach-korszakból, azokból az időkből, amikor a Mixát-fiú Rimaszombatban diákoskodott: Sirmajzer, Rómajzer, Lenner postamester, Нерка, Лерка, Hudoba, Krik. Az öreg Findura, Burszky, meg a fia, Mind a három csizmadia. A korabeli postakürt dallamára énekelték. A Rimaszombatban megpihenő postakocsi a Buda-Losonc-Kassa járat volt. A szöveget s a dallamot Tóth Béla városi mérnök, az új gimnázium építője őrizte meg s hagyta ránk az 1930-as években. Ezúttal adom át az „öröklét" -nek, mert Rimaszombatban már senki sem ismeri, számos egykorú gúnydallal együtt ez is eltűnt az időben. Magyarázata ez: az 1848-49-es sza291