Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - †Szombathy Viktor: Családi visszaemlékezés-féle Mikszáthékról

a losonci református oskolának is jó híre vala. Lehet, hogy azért, mert a rimaszombati gimnáziumban nemcsak református tanárok oktattak, hanem másik feliből evangélikusok is és az apa talán a lutheránus levegőt vélte elonyösebbnek. Bizonyos, hogy a hatosztályos rimaszombati gimnáziumnak jó híre volt, de ez a jó hír főként Sárospatak fényéből táplálkozott. Hat esztendeig járt ebbe a gimnáziumba, amely abban az időben még csak „algimnázium" volt, azaz hat klasszist számlált. így került végül hetedikes korában Selmecbánya líceumába, ahol azonban csak harmadévre érettségizhetett, mert egy évet tüdőgyulladása, torokbaja miatt kihagynia kellett. Ez a torokbántalom egész életén végigkísérte. Hajlamos volt a „megfázásra", ahogy akkor mondták. Hosszú útjain szedte-e föl e hajlamot, avagy veleszületett, ki tudná. Ezért járta később a stájer fürdőket is. Végül ez vitte is el tüdőgyulladás és az asztma. Az elődök evangélikus papok voltak, Mikszáth János talán emiatt adta a félig evangélikus iskolába fiát. Felvétele 1857-ben történt. 1863-ig járt ide. Rimaszombat - Németországban járt tudós lelkészei közreműködésével - az 1550-es években evangélikussá lett, majd szinte zökkenő nélkül reformátussá vált, hogy később a juzsuita visszatérítők hatása alatt a római katolikus hiten lévők is megszaporodjanak a városban. A „nyakas" kálvinizmus egészen 1944-ig jellemezte a várost, püspököt hol Losonc, hol Rimaszombat, hol Miskolc adott. 1945-től rövid pár év alatt szűnt meg a kálvinizmus. Manapság alig tucatnyi hívő vesz részt az Isten tiszteletén. Ma már mutatható nyak is alig van, hogy nyakassá váljék s aki mégis az, nem mutatja. Még a parókiát is lebontották. A városnak a múlt század közepéig kálvinista gimnáziuma volt. Sok híres tanítványa közül csak egyet említsünk: az 1700-as évek vége felé debreceni professzorrá lett Hatvani Istvánt, az „ördöngös"-et, az európai hírű fizikust. Evangélikus iskolák azonban működtek Sajógömörön, Füleken, Osgyánban, olykor eltüntette a török, de mindig újjáéledt valamennyi. Ámde sorsuk egyre küzdelmesebbé vált s az utolsó lutheránus gimnázium, az osgyáni, 1850-ben egyesült a rimaszombati kálvinistával, így lett belőle a Nagy-Magyarországon egyedüli Egyesült Protestáns Főgimnázium. Államsegélyt kapott ugyan, de főhatósága 1918-ig az egyik évben a miskolci református, a másik évben a liptószentmiklósi evangélikus püspökség volt. S hogy a három hitnek elég tétessék: a tanulmányi főhatóság a besztercebányai királyi katholikus főgimnáziumban honolt. A hangot, a diákélet hagyományait, a tanítás módját, a protestáns „felsőbb diákok" nagyünnepi templomi légációjának pátenseit, a kiküldetés helyeit azonban mindvégig, eleitől fogva Sárospatak adta. A legtöbb tanárját is ő, azonkívül Erdély és a Szepesség. Soha derekabb tanári kart ! Az utolsó legátusokat ebből a gimnáziumból 1918 pünkösdjén küldte ki Patak. Magam voltam az egyik, éppen Pósa Lajos földjén. Pósa Lajos is ennek az iskolának a levegőjét szívta, és Kiss József is, a költő, aztán sokkal később Győry Dezső. Ide adtak magyar szóra Hodzsa Milánt, a későbbi csehszlovák miniszterelnököt és Ján Jeszenszkyt, a szlovák írót is, aki a sors különös játéka folytán az „első republikában" Gemer-Malohont megye szlovák főispánja lett. Az egykori magyar parlamentben aligha akadt szebb magyarsággal beszélő szlovák képviselő, mint Hodzsa Milán. 1937-ben ő tette le a komáromi Jókai szobor alapkövét is. . . . Hát ebbe a városba, ebbe az iskolába járt a Mikszáth-gyerek. Az épület amelyre 1880 táján egy második emeletet is húztak, ma is áll. Rozogán., tépetten, falán kétnyelvű emláktáblákkal, ódon lépeseit eszi már a szú, lakások vannak benne. 289