Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Történelem - Leblancné Kelemen Mária: Adalékok a szécsényi és a dorogi községi önkormányzat tevékenységéhez a felszabadulástól a fordulat évéig
sok tájékoztatnak. A község állatállományából egyetlen tehén maradt (a bányakórház őrizetében) és 35 db ló (munkára kevésbé alkalmas) ; a járásban 947 tehén, 1002 ló, 677 sertés (többségében - 515 - malac), 43 db juh-bárány. Tudjuk, hogy Dorogon a lakosság elenyésző hányada élt a mezőgazdaságból, de a megmaradt jászágállomány még ezen tény ismeretében is igen kevés volt az élet megindításához. 20 A község szántóterületének (900 kat. hold) 44,4%-a (400 kh), a járás szántóterületének (34 373 kat. hold) 48,8%-a (16 783 kh) maradt szántatlan ós bevetetlen. Dorog község területének (2008 kh) művelési ágak szerinti megoszlása: szántó 900, kert 106, rét 56, szőlő 130, legelő 326, erdő 234, nádas 1, földadó alá nem eső terület 255 kat. hold. Érdemes egy pillantást vetni a két település adataira, annak a már ismert ténynek a bizonyítására, hogy mit jelentett Szécsényben a mezőgazdaság. Dorog község teljes földterülete (2008 kh) Szécsény szántóterületének (3275 kh) 61,3%-ával egyenlő. 21 A mezőgazdasági munkák elmaradásában a vetőmaghiány mellett az igaerő, a gépi ellátottság, az üzemanyag hiánya is közrejátszott; - a dorogi bevetett 500 kat. holdból 400 kh őszi vetés. - Dorogon volt két traktor (a járásban összesen 31 db), de semmi üzemanyag, így azokat sem tudták használni; 1000 kg nyersolajra, 1000 kg benzinre sürgősen szükség lett volna. 22 A kisparosok, kiskereskedők, kisebb ipari üzemek működésére, tevékenységére vonatkozóan feltehetően ugyanaz volt a helyzet, mint Szécsényben (szerszám-, nyersanyaghiány, üres üzletek, beszerzési, szállítási nehézségek stb.), de adatok híján bizonyítani nem tudjuk. Mindössze egy malom működéséről tudunk, napi 18 q teljesítőképességgel üzemelt. Sem a községi, sem a bányatelepi lakóházak károsodására vonatkozóan konkrét adataink nincsenek. A középületek közül kisebb-nagyobb mértékben megsérült mind a községi, mind a bánya telepi római katolikus, valamint a református templom, egészségház, a községháza az óvoda, az iskola, a vágóhíd, a kultúrház, a jegyzői-, tanítói-, orvosi lakás, a szegényház, a hullaház, a közvilágítás, utak, hidak; a bánya több üzemi épülete, azok berendezése, a villamosközpont, a bányakórház súlyosan megrongálódott, a bánya élelemtárát, asztalosraűhelyót felgyújtották. 23 A község közellátása „katasztrofális" - írja „helyzetjelentés"-ében a főjegyző 1945. április 11-én. Sürgősen 100 q lisztre, 10 q zsírra, 500 q burgonyára, 10 q cukorra volna szükség. Mintegy 1500 fő jelentkezett népkonyhára, amit azonban' fel kellett oszlatni, mivel a feltárt feles készletek elfogytak. Az ellátatlanok száma egyre nő; júniusban 1936, az üzemi-, bányamunkások kivételével, júliusban 1962, augusztusban 1984 fő. Az SKB RT ügyvezető igazgatósága 1945. április 12-én már a közellátási miniszter segítségét kérte az éhező bányamunkásság élelmiszerrel, lábbelivel való ellátása érdekében. A dorogi, várpalotai, salgótarjáni, rózsaszentmártoni, szászvár-nagymányoki, íábatlan.i, bánfalvi bányákban összesen 16 000 dolgozó ellátatlan (a családtagokkal együtt 57 500). Ebből Dorogon dolgozó bányász 4000, családtag 12 000; Salgótarjánban 7500 bányász és 16 000 családtag ellátatlan. A cserealapon élelmiszert szállító járások részére az SKB RT szenet, meszet, karbidot ajánlott fel, hogy elősegítse a bányászok élelemhez jutását. Központi, hatósági intézkedésekkel végül a bányamunkásság ellátása valamelyest javult. A község gondjait még tetézte a gyenge termés ellenére is teljesítendő beszolgáltatási kötelezettség, a harcoló katonaság ellátása. 24 Az új élet reménye azonban megsokszorozta a lakosság erejét szerte Magyarországon. 256
