Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

%0 8 órás műszak napibére: Földalatti szakmányban dolgozó vájár 100 5,60 pengő Földalatti szakmányban dolgozó s. vájár 90 5,04 pengő Földalatti szakmányban dolgozó csillés 80 4,48 pengő 18 éven felüli nők és 16—18 év közötti ifj úmunkások 40 2,02 pengő Férfi napszámosok kor és munka szerint 50—60 2,52—3,02 pengő Betanított munkások 65 3,28 pengő Ipari szakmunkások 65 3,28 pengő

164 Mint a táblázatból kitűnik, a nők és a 16-18 év közötti ifjúmunkások egy kategóriába kerültek, s mint mindig, most is a legalacsonyabb kategóriába, a alacsonyabb bérezéssel. Bár a külszíni munkások munkabére eleve csökkentve lett 10%-kai a földalatti munkás munkabéréhez viszonyítva, azonban semmi sem indokolja, hogy a férfi napszámosok 10-20%-kai magasabb műszakbért kapjanak, mint a női napszámos munkások. A második világháború kitörése, majd Magyarországnak a háborúba való belépése újabb megpróbáltatás elé állította a nőket. 1939. szeptember 2-án életbelépett a kivételes törvény, melynek a féktelen kizsákmányolás lett az eredménye. Korlátozták az egyesülési és gyülekezési jogot, felfüggesztették a 8 órás munkanapra vonatkozó rendelet érvényét, a hadiüzemek munkásait nemre való tekintet nélkül 14-70 éves korig hadimunkára kötelezték. Az éhség és szükség kopogtatott a családok ajtaján, akiknek kenyórkeresőit a burzsoázia a háborúba hajtotta. Az áremelések, az élelmiszerjegyek bevezetése, az éhségporciók, a munkanap meghosszabbítása, a bérek leszorítása mind a kizsákmányolás fokozódásának jelei voltak. 1940. október 3-án háromhetes országos bányász sztrájk vette kezdetét a magasabb bérért, a nagyobb és jobb élelmiszerellátásért, a goromba bánásmód megszüntetéséért. A nyilasok kihasználva az elégedetlenséget, élére álltak a mozgalomnak, hogy szociális demagógiájukkal növeljék befolyásukat a munkások körében. De mivel a sztrájk nem szolgálta a nyilasok érdekeit, cserbenhagyták a bányászokat. 1940 őszén a növekvő elégedetlenség miatt visszavonták a kivételes törvényt (8 órás munkanap, fizetett szabadság), és több esetben béremelést rendelt el a kormány: 1940 novemberében 7%, 1941 májusában 8%, 1941 decemberében 15% béremelést kaptak az ipari munkások, de a bér így is elmaradt az áremelkedések mögött. 1940 őszén került sor a jegyrendszer bevezetésére liszt, cukor és kenyér beszerzéséhez. A kenyérfejadagot 25 dekáról 20 dekára szállították le 1942 februárjától, majd 16 dekára november 30-tól. 1943 őszén ismét 20 dkg lett a napi kenyérfejadag. 1942 nyarán vezették be a zsírjegyet és 1943. január l-jétől a húsjegyet, valamint a tojás és burgonya adagolását. 1942 végétől 1943 elejétől került sor az 56 órás munkahét bevezetésére. A bányászatban szombaton éjjel végeztették a pótműszakot, mert így csak 25% túlórapénzt kellett fizetnie a vállalatnak. A miskolci nyomozóalosztály parancsnok távmondati jelentése a belügyminiszternek 1941. április 30-án a bányászok hangulatáról megállapítja, hogy ,,A salgótarjáni szénmedencében a munkásság között, főleg az asszonyoknál elkeseredettség és nyugtalanság észlelhető. Ennek oka a következő : 245