Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

akarják redukálni. . . Lerongyolódott asszonyok százai futkosnak egy-egy darab kenyér után, mert az elbocsájtás folytán nincsen hitel és az éhbérek következtében eladósodott családok a teljes pusztulásnak vannak kitéve ..." - írta a Bányamunkás.

136 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1931-es országos pártgyűlésen megállapította, hogy a világgazdasági válság nem hagyja érintetlenül a munkásnőket sem. Hosszabb a munkaidő, kisebb a bér, növekszik a munkanélküliség, a drágaság, és a nők gyűléseit, összejöveteleit, a Nők Napját betiltják. 1932 februárjában. Salgótarjánban a bányaigazgatóságnál mintegy 300 bányász asszony jelent meg, hogy felhívják az igazgatóság figyelmét arra a lehetetlen állapotra, amelyben, a bányamunkások élnek. Legtöbbjüknek üres fizetési cédulákat adtak ki fizetés helyett, mert a munkások el vannak adósodva és csekély fizetésük arra sem elegendő, hogy a vásárolt élelmüket kifizessék.

137 1932 április 8-án Német Alajos a szociáldemokrata párt salgótarjáni szervezetének vezetője a pártközponthoz küldött jelentésében jelzi, hogy „a különböző szakmák munkásai, de főképpen a bányamunkások és ezeknek asszonyai, mintegy háromszázan" özönlöttek be a Munkásotthonba. A salgótarjáni rendőrkapitány tudomást szerzett a gyűlésről és magyarázatot kért Németh Alajostól. A munkások 14 fős küldöttséget menesztettek a polgármesterhez. A szociáldemokrata párt által vezetett demonstráció eredménytelen maradt. Jellemző az eset kapcsán, hogy a salgótarjáni kereskedők, miután a munkások kisebb-nagyobb csoportjait meglátta az utcán, lehúzták rolóikat. A bányamunkásság és a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt. munkássága bejelentette, hogy félórás munkaszünetet fog tartani.

138 Az iparfelügyelőség időszakonként gyárvizsgálati ellenőrzést tartott az ipari üzemekben, ahol az észlelt hiányosságokat írásba foglalták és meghatározott időt adtak a hiba, hiányosság felszámolására. 1935-ben a Salgótarjáni Üveggyár Rt.-nél a palackgyártó üzemben „ . . . a munkásnők részére ruhaszekrények előtt takart öltözőhelyről kell gondoskodni... A munkáskolóniákban a WC-k átszerelendők ... A munkásoknak melegvizű zuhanyfürdő felállítandó."

139 A gyár vizsgálati anyagban nincs szó a nyújtott munkaidőről, a fiatal lányok alkalmazásáról, a bérek alacsony voltáról, az egészségre ártalmas munkahelyeken a nők alkalmazásáról. A Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt.-nél 1938-ban végzett gyárvizsgálati jelentésben előírták, hogy ,,Húsz mosdócsap mosdótállal és húsz hidegmelegvizes zuhany szerelendő fel, mégpedig a női és férfimunkások részére elkülönített helyiségben."

140 1932 február 11-én Kisterenyón Csintalan Abris főjegyzőnél megjelentek Szűcs József, Burnovszki Tódorné, Nádasdi Imréné, Tóth József né L, Garaj András, Hauszmann Jánosné, Sándor Béla, Barta József, Tóth József Máté, Becsei Lajosné, Pászti Gyula, Farkas Ferencné, Szabó Józsefné, Tóth Imréné, Mikó György és Viszoczki Gyula. „Nemti községhez tartozó Horthy-telepi lakosok megjelentek ós panaszolják olvashatjuk a jegyzőkönyvben -, hogy a bányánál vannak alkalmazásban, de keresetük oly csekély, hogy abból 5-8 tagból álló családjuk részére elegendő kenyeret se tudnak beszerezni. Előadják, hogy hetenként három műszakot dolgoznak, egy-egy műszaknál 1,80-3 pengőig megy fel keresetük, úgy, hogy ezen összeg a legszerényebb megélhetésre, a legnagyobb takarékosság mellett sem elegendő. Nem is szólva arról, hogy gyermekeiknek és maguknak ruházatról sem képesek gondoskodni. Nem akarnak rendbontók lenni, de mint szülők keserű szívvel látják gyermekeik nyomorgását és éhezését. Ezen szülői szeretetből fakadó érzés adja szájukba a pa240