Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

lett gondoskodni, hogy a tél beköszönte előtt álltak s a ruházkodásuk sem volt megfelelő. Férjeik, apáik mellé álltak, mert tudták, hogy az ő oldalukon az igazság, s ezért küzdeni tisztességes, becsületes dolog. A Kommunisták Magyarországi Pártja a vereség ellenére nagyra értékelte a salgótarjáni négyhetes bányászsztrájkot. Megállapította, hogy a sztrájkot, mindvégig kommunisták vezették. „Először történt Magyarországon, hogy a sztrájkoló munkások nagyobb tömegei nyíltan visszautasították Peyerék beavatkozási kísérleteit és nyíltan megmondották, hogy a hatóságok közbenjárására nem kíváncsiak. A Kommunisták Magyarországi Pártja örömmel üdvözli a tarjáni bányamedence proletariátusának eme forradalmi lépését s mint a munkásosztály radikalizálódásának egyik legfőbb bizonyítékát értékeli. . . A salgótarjáni bányászok példát mutattak az egész ország dolgozóinak és ezért a tarjáni sztrájkot, mint az egész proletariátusért való harcot kell tekintenünk."

127 A szociáldemokrata párt nem avatkozott, mert nem avatkozhatott bele a sztrájk kimenetelébe. A sztrájk szervezői ós vezetői elutasítottak minden beavatkozási és tárgyalási kísérletet. Erre az időre a szociáldemokrata párt Nőszervező Bizottságának már nem volt kapcsolata a salgótarjáni ós környéki munkásasszonyokkal s már nem működtek a Nőszervezőbizottságok sem. A nők között végzett munka eredményessége a kommunista politika térhódításának tudható be. A szociáldemokrata párt központi vezetősége egyébként is xigy ítélte meg a nőmozgalmat, hogy azok tagjai az „aprómunka végzésénél hasznos szolgálatot" tehetnek. Ezzel mintegy minősítették és „helyretettók" a nőmunkás mozgalmat. Az 1929-es pártgyűlósen továbbra is szorgalmazták az aktuális politikai és gazdasági problémákról, a szociálpolitikáról, a kultúráról szóló előadások szervezését a nők, a nőmunkások számára. Az 1920-as évek végére a szociáldemokrata pártszervezetek és szakszervezetek Nógrád megyében elnéptelenedtek. A munkások csalódtak a szociáldemokrata vezetőségekben, miután nem képviselték megfelelően érdekeiket, elfordultak tőlük. Ezzel párhuzamosan a nőmozgalom is visszaesett. 1928 után még Salgótarjánban sem szerveztek Nők Napját, mely a szociáldemokrata nőmozgalom addigi szervezett megnyilvánulása volt. S bár a szociáldemokrata párt szervezése az 1930-as évek közepén ismét fellendült, a nők politikai szervezése nem kapott új erőre. A salgótarjáni szociáldemokrata pártszervezetbe 1927. március l-jétől május 9-ig 25 fő lépett be, ennek alapján a fizető párttagság létszáma 38 fő, a munkások létszámához viszonyítva elenyészően kevés. Míg az 1934 március-október havi elszámolásban 26 db 50 filléres női bélyeg szerepel (havi 2-3 db), addig 1937 novembertől 1938 februárig összesen 4 db női bélyeget adtak el, azaz a szociáldemokrata pártszervezetnek összesen egy nő volt a fizető tagja.

128 Ugyanebben az időben Balassagyarmaton csak papíron volt pártszervezet. Három tagú vezetőséggel ugyan rendelkeztek, de helyiségük nem volt ós pártadót sem fizettek. Az 1930-as évek végére a salgótarjáni pártszervezet munkája is teljesen lehanyatlott, „az elvtársak nem hajlandók pártadót fizetni és nem akarnak dolgozni". mondta Németh Alajos a szociáldemokrata párt helyi titkára. Princz Ferenc a munkások véleményét tolmácsolta : „ . . . a tarjáni bérekből nem lehet pártadót fizetni, ők már eleget fizettek és nem kaptak érte semmit. . ."

129 237