Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

rád vára, 1682-ben pedig a törökkel szövetséges Thököly csapatai veszik be Füleket, ahol a török Thökölynek felkínálja a magyar koronát. A következő évben a lengyelek az Ipoly-völgyén át térnek haza, ostrommal visszavéve Szécsény várát.

10 A vázolt 10 évben tatár, török, szövetséges hadak a megye déli részét vagy elpusztítják, vagy kiürítik, amiről egy a korabeli forrás így emlékezik meg: ,,1683. esztendőben a midőn tudniillik Bécs alá ment a pogányság, mindjárt akkor kezdett pusztulni a Cserháton lakos szegénység . . . Bécs alól a pogányság ismét alá nyomakodván, azután a lengyel (Sobieski lengyel király hada) aki meg-meg maradott volna is ezen Szirák, Bér, Buják falva, Ecseg, Csecse, Szőllős, Bárkány, Verebély nevű faluk lakosainak (azokat) marhájokkal együtt elhajtották. Úgy ismét az midőn a kereszténység (1686) Budát megszállotta volna, annak alkalmatosságával itt Hatvannál felküldvén táborba a pogányság fel-alá járván zsákmányra - a jobbágyi templomot is feltörte - Ezekre nézve az emberek is másfél esztendő forgása alatt egyszer is máskor is elszéledtenek."

11 A megyében uralkodó állapot enyhén szólva zűrzavaros. Hol a hadak elől kell menekülni, hol pedig az elszélesztett ,,a Nógrád vármegyei szegénységet pusztító . . . hadak kóborló csapatát kell megregulázni.

12 Pontosan nem tudni, hogy - a minden bizonnyal Nógrádban itt élő, vagy ittlévő - cigányság milyen magatartást tanúsított az említett események idején, de, hogy a megye szimpátiáját nem vívta ki, azt bizonyítja egy 1679-ben keltezett megyei rendelet. A rendelet 4 sora az alábbiakat tartalmazza: ,,A cigányok istentelen népét amint az megye menés és mágnás urainak egyhangú állásfoglalása alapján elrendeltetik - bárki a megye területén szabadon, minden könyörület nélkül elfoghatja, holmijától megfoszthatja és üldözheti."

13 Ennek a statútumnak melyet a megye - keménységét bizonyítandó - megküldött Pest megyének is - több folytatása volt, amelyek azonban - bár szavakban még mindig kemények - nyitva hagyják a letelepedés lehetőségét. Gondoljunk csak a fentebb leírtakra : A megye több tucatnyi helysége, települése üres. Szükség van az új munkáskézre, s hátha( ?) sikerül jobbágysorba kényszeríteni azt a feltehetően, pár száz lelket számláló népcsoportot, akik róják a megye útjait, vagy igyekeznek meghúzódni, főleg melegebb időben., annak eldugottabb részein. Ezeket figyelembe véve értelmezhetjük az újabb - bár nem előzmény nélküli - statútumot 1691-ből. A rendelet tulajdonképpen, egy korábbi években, hozott határozat módosítása, mint írják: ,,A vármegye szabályrendeletét, melyet az előző években hoztak a cigányok összeírása tárgyában bizonyos okokra való tekintettel itt és most módosíttatnak ... a vármegye jóakaratának tartamára (amíg tetszik)." Vagyis lefordítva a törvény szavait, ha az alábbi feltételeket teljesítik, de csak addig, míg azt meg is tartják; a cigányok maradhatnak a megyében: - Csak engedéllyel tartózkodhatnak, illetve telepedhetnek le valakinek a birtokán. Azt nem hagyhatják el. Egyik településről, helyről a másikra csak útipasszussal mehetnek. - A vajdának alávetettetket, a vajda köteles név szerint jelenteni a szolgabírónak vagy alispánnak, akiknek pedig nincs vajdájuk, egyénileg kötelesek összeíratni magukat. - Ha a cigányok egyénileg, vagy csapatosan, kárt tesznek, a kártevőket a megye alispánja bárki birtokán felkutathatja, - a földesúri jogok tiszteletben tartásával - és azokat kártérítésre kötelezheti.

14 Ezeket a mai embernek szigorúnak tűnő rendeleteket részben már 1514 után meghozza a magyar nemesség a jobbágyok ellen, amikor röghöz igyekszik kötni őket, 160