Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

de az útipasszus kötelező volta is súlytotta a magyar jobbágyságot. A rendelet új elemei, hogy a nemességnek lehetőséget ad új munkaerő letelepítésére, a cigányságnak pedig szabad utat a jobbágysorba való felemelkedéshez. Csak az a kérdés, akart-e a cigányság egy viszonylag szabad, de bizonytalan életmódot egy biztosabb, de kötöttséggel megtoldott életmóddal felcserélni ? Volt-e hajlandóságuk a jobbágyfalvak állandó lakóivá lenni, földműveléssel foglalkozni, vagy falu lakóként a társadalmi munkamegosztás valamelyik lépcsőjén egzisztenciát, megélhetést teremteni ? És végül volt- e a hatalom annyira erős, hogy akaratát érvényesíteni tudta ? A század elejét véve figyelembe válaszunk egyértelműen nem. Eszerint a 18. század első évtizede háborúval telik el, majd a békésebb időszakokban is még évtizedekig a hatalom azzal küszködik, hogy a népesebb megyékből földmívelő jobbágyokat telepítsen az elpusztult, vagy gyéren lakott községekbe, és megakadályozza az oda- vagy visszatelepültek elvándorlását. Csak egy 1720-ban keltezett szökött jobbágynévsor többszáz innen elment jobbágynevet tartalmaz, akik Borsodtól Békés megyéig, Pesttől a Jászságig igyekeznek új és jobb életet teremteni maguknak, vállalva a szökés nehézségeit, gyötrelmeit.

15 A vázolt események azt hiszem részben megvilágosítják, vagy legalábbis érthetőbbé teszik a hatalom - a király - rendeleteit, melyek közül először meg kell említenünk I. Józsefet. 1710-ben kiadott rendeletében sáncmunkával, illetve fél évig terjedhető nevelő intézeti elzárással fenyeget meg minden korcsmárost, fogadóst, vendéglőst, akik kóbor cigányoknak szállást ad.

16 A vándorló cigányok sokszor menedéket nyújtanak törvényen kívüli személyeknek, vagy azokat hírekkel látják el. Ezek a személyek nem mindenkor bűnözők, csak egyszerűen olyanok, akik a hatalommal önhibájukon kívül kerülnek ellentétbe. Ezeknek a személyeknek meglétét ismeri el 1724-ben III. Károly utasítása alapján kiadott helytartótanácsi rendelet, amely többek között így indokolja a rendelet kiadásának okát: ,,Ezen üldözött cigányok és a hozzájuk csatlakozó másfajta emberek mivel összeírva nem voltak . . ., ezért főbenjáró bűnnel terhelten is elmenekültek, és soha feltalálhatóknem voltak", és ezek a főbenjáró bűnnel terheltek ,,. . .odáig merészkedtek, hogy a menekült cigánysággal közösséget vállaltak, nekik az üldözés tervezetéről előre bizonyságul szolgáltak, s nem csupán befogadni, elrejteni, de nekik táplálékot, ravaszul védelmi eszközöket nyújtani is bátorkodtak." Többek között ezért - hangzik a rendelet: ,,. . . ő királyi fölsége ... az említett veszedelmes emberek csordáját (!) . . . üldözni és minden lehetséges módon kiirtani, és kiküszöbölni és elégséges intézkedésekkel úgy a köz mint a magánosok biztonságáról minden legjobb módon gondoskodni tartozik." Ezen kemény sorokat előrebocsájtva a helytartótanács „komolyan, erősen és igazán" az alábbiakat rendeli el: Azokat a cigányokat, kik nem hágták át a rendet, a földesurak befogadhatják, de „fogják maradandóan a birtokon". Három hónap alatt minden cigányt össze kell írni, akik az összeírásnak „fegyverrel vagy csak bottal is ellenállnak" azt büntetlenül öljék meg. A bűnösnek találtatott 16 éven felülieket számbavétel után le kell fejezni. Az asszonyokat először meg kell bélyegezni, ha másodszor is a törvény kezére kerülnek, őket is le kell fejezni. És végül „azon kóbor cigányok és társaik: mindkét nembeli velük tartók - akik három hónap határidőn belül - észhez térnek, azon csavargó henyélést, és azon közveszélyes életmódot - úgy is mint sok bűnöknek okát elhagyják, ós készségesek volnának a munkálkodásra és a dologra - írassák össze magukat a hatósággal."

17 Minden bizonnyal ezen intézkedés következtében született meg, és csak a losonci járásból maradt meg az az összeírás, mely először számszerűleg felmérhető adatokat tartalmaz a cigányságról. Az összeírást 1725-ben készítette Darvas János szolgabíró. 161