Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

készülődés, s a nyugathoz képest kevéssé szigorúan szervezett társadalmi élet igen sok lehetőséget kínált minden újonan. jött számára : munkalehetőséget, bizonyos autonómia megőrzését, és a társadalmi szervezetbe való beépülés lehetőségét egyaránt." A háború közelsége miatt a sürgős munkák között elsőként kell megemlítenünk a fegyver- és puskagolyó gyártását, a fegyverek javítását, erőd és várépítési munkákat. Mivel a cigányság értett a kézmiívességhez, az első feltételnek eleget tudott tenni, sőt egyes csoportjaik mozgékonyságuk miatt az erődítmények környékén is eredményesen hasznosították. Mátyás alatt cigányok erősítik Nagyszeben külvárosának falait, vagy Ulászló uralkodása idején Polgár Tamás vajda emberei a pécsi püspök megrendelésére puska goíyókat és fegyvert gyártanak. Ugyancsak vannak adatok arra, hogy értenek a fémek megmunkálásához, a kovácsmesterséghez. Hamarosan mint zenészek is ismertté teszik magukat. Hogy csak egy korai példát említsünk: A hatvani országgyűlés díszfelvonulásának zenéjét is ők szolgáltatják.

6 Mindenütt megtalálják azt az űrt, ahol a társadalmi munkamegosztásban nélkülözhetetlenné tehetik magukat. A kezdeti sikerek, és az a tény, hogy a 17. században is a legkülönfélébb munkák elvégzésénél találunk cigányokat, folyamatos jelenlétüket bizonyítja. Többször is kapnak kiváltságokat egyes csoportjaik, de összességében a nagy többségük a társadalom perifériájára szorul. Vándorló életmódjuk, szokásaik elszigetelik őket a társadalom más rétegeitől. Számukra végülis csak az alantas munkák maradnak, minek egyik jele a hóhér foglalkozás. A beolvadásnak ellenálltak, a beilleszkedés csak keveseknek sikerült, minek egyik oka meg nem értésük. Többségük nem találja meg a társadalmi beilleszkedés útját. A török uralom alá jutott részeken több helyen ideiglenesen megtelepedtek, de vándorló életmódjukat felélesztik a birodalomból jövők. A kezdeti barátságos magatartás ellenségessé válik velük szemben Magyarországon is. 1624-ben Szepes vármegye ,,A nyomorúságos és nyomorult bolyongó életet élő egyiptomi cigányok népe" ellen hoz azonnali kitoloncolási határozatot, mert mint a statútumban olvashatjuk: ,,. . . fegyvereket hajdúk módjára viselnek . . ., a szegény nép lovait ellopták." Ha valamely földesúr befogadná őket, azt köteles jelenteni a megyének, és a befogadottakért felelőséggel tartozik.

7 Az élet- és vagyonbiztonságra, s általában a közrendre egyaránt veszélyesnek ítélt cigányoknak helyhez kötésére, illetve a rendhez szoktatására fordított minden kísérlet kudarcot vallani látszik, ezért a megyék, de a városok is a legszigorúbb büntetések kilátásba helyezésével igyekeznek törvényhatóságaik területéről kiszorítani a cigányokat. 1670-ben Somogy, Zala és Vas megyében 24 forint büntetés terhe mellett tiltják meg a cigányoknak a betelepedés megadását.

8 Székesfehérvár városi tanácsa a török kiűzése után a város legsérgetőbb teendői között tünteti fel a cigányok kiűzését a településről. A szultán toleráns szellemű birodalmából, ahol megtalálták megélhetésüket, átkerültek a Német-Római Császárságba, ahol feleslegesek voltak, s a hol velük szemben még mindig az augsburgi birodalomgyülések kegyetlen határozatai érvényesültek."

9 A CIGÁNYSÁG HELYZETE NÓGRÁD MEGYÉBEN A 17. SZ. MÁSODIK FELÉTŐL MÁRIA TERÉZIÁIG Nógrád a 17. században többször vált hadszíntérré. A század elején majd teljesen felszabadult megye az 1663-ban elkezdődött újabb háborúban nagyrészt török uralom alá jutott. 1663 októberében elesik Balassagyarmat, Buják, Drégely, Szécsény, Nóg159