Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

tására vetemedjenek, vagy éppen a „rebellisekhez" csatlakozzanak.

85 Ezt a biztos zsoldban és fegyelemben tartott katonaságot az időkhöz és körülményekhez képest különböző helyeken állomásoztatnák, hogy a vármegyék fegyveres erejével együtt üldözzék az esetleg támadó „lázadókat". Az uralkodó, I. Lipót 1703. augusztusa elején hozta meg a határozatot, hogy a felső-magyarországi részeken 500 magyar lovast és 300 magyar katonát szerel fel a kurucok ellen. A Haditanács augusztus 6-án értesítette Kofiáry Istvánt,** hogy megbízza a lovasok és hajdúk verbuválásának megszervezésével Nógrád, Heves és Hont vármegyékben, egyúttal a másik császárhű főtiszt, Gombos Imre „generalis campi vigiliarum praefectus" — vagyis altábornagy — Kassa ós Ónod környékén, illetve Abaújvár és Borsod vármegyék területére kapott megbízást. Koháry a budai, Gombos a kassai főhadipénztárhoz lett utasítva, hogy felvegyék a toborzáshoz szükséges pénzutalványokat. A lovasok foglalópénzéül 6 tallért, a hajdúkéhoz pedig 3 tallért utalt ki a Haditanács, míg a zsold — a kenyéren és zabon kívül — havi 3, a gyalogosoknál pedig 2 forintot kóstált. A befogott katonák családját és házát mentesítették a bekvártélyozás alól. Koháry István Bécsből kezdett hozzá vállalt feladata megoldásához. Augusztus 8-án levélben utasította a parancsnoksága alatt szolgált tisztjeit a toborzás megkezdésére." így Ebeczky Imre lévai vicekapitány Zseliz helységből írt levelében

28 válaszolt Kohárynak, őszintén megírva, hogy a verbuváláshoz már nem könnyű hozzákezdeni, mert „tudja azt Nagyságod maga is, hogy az katonaság ellovatlanodott és elfegyvertelenedett" és a 6 tallérral nem tudnak egy lovaskatonát előállítani, mindazonáltal öccsével, Istvánnal együtt igyekezni fognak, a hajdúk fogadására pedig Török Istvánt, aki Eger ostromakor „dicséretesen viselte magát", kérték fel. A Szécsényben élő Eéthey Ferenc is vette Koháry megbízását katonák és hajdúk fogadására és így válaszolt:

29 „Köszönöm N(agysá)god hozzám való úri gratiaját és N(agysá)god botja s szárnyai alatt kész vagyok kapitányságot viselnem s az mennyi lehet katonát ós hajdút fogadnom, csak N(agysá)god azoknak fogadására méltóztassék pénzt küldeni, avagy rendelni, mert enélkül semmiben meg nem indulhatok. Katonát is most nehéz fogni, mert ki arra való volna fegyvertelen s paripátlan, úgyszintén az hajdúknak való alkalmatos emberek is fegyvertelenek. Mindazonáltal meglátom, mire mehetek." A pénz azonban csak nem jött meg, mert Réthey még augusztus 24-én is azt üzente Dúl Mihály útján Bécsbe,

30 hogy kész a szolgálatra, de csak akkor foghat hozzá a lovasok és gyalogosok felfogadásához, ha a szükséges anyagiakat kézhez kapja. Az idő sürget, ha nem érkezik meg a pénz, már nem talál „arra való embereket itt Szécsényben s e táján, Kékkőben, Korponán, Léván" és az alkalom elszalasztatik. A kurucok ellen kiállítandó „magyar nemzeti hadsereg" felállítása a felkelés sikeres előretörésével a királypártiakon úrrá lett tanácstalanság és más szervezési nehézségek miatt lehetetlenné vált. Már csak az udvarban hitték, hogy Koháry még tehet valamit a Habsburg-ház uralmának védelmében, mert augusztus 30-án ezredesből „aetualis generalis campi vigiliarum praefectus" — vagyis altábornagy — tisztségre és rangra léptették elő az érdemdús hadfit. A füleki és egri hős, jobb kezére megbénult Koháry tábornokká lett, de sem regimentje, sem „actuális commendoja" nem volt, csak a rangot viselte és a fizetést kapta — ha kapta. A „gage" ugyanis igen gyakran késett és a birtokait elvesztő, jövedelem nélkül maradt Koháry számtalanszor sürgette a restanciákat.

51 A nógrádi nemességet azonban 1703. augusztusában már a „tolvajoknak" híresztelt kuruc seregek elleni oltalom keresése foglalkoztatta elsősorban. Török András első alispán már június végén azt írta Kohárynak:

32 „Tudva vagyon N(agysá)godnál, 78