Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

nemes v(árme)gyénkben semmi erősségünk nincsen hova recipiálhassuk is magunkot, ha N(agysá)god bölcs tanácsa s akaratja járulna. Talán Gácsot s Kékkőt csak valami palizátákkal (palánkokkal PB) is szükséges volna rectificalnunk (helyreállítanunk PB) hova valami excursio (hadjárat PB) idején recipiálhatnánk (bevehetnénk PB) magunkot," de amíg parancsát nem veszik, semmiféle várjavításhoz nem fognak hozzá. A Forgáchok által lakott Gács és a Balassák várkastélya, Kékkő mellett Szécsény is szóba kerülhetett, mint olyan végvár, ahol a nemesség védelmet remélt a kurucok támadása ellen, de kulcsfontosságúvá válhatott a Hont megyében fekvő Csábrág, Koháry István és Farkas erődített kastélya is. Mivel Bécsből semmiféle parancsot nem kaptak, augusztus 3-án Dúl Mihály már mint tényt jelentette Szécsényből :

33 „Itt mi hozzája kezdettünk az váras árkának tisztításához s betöviseltetéséhez, hogy valami csavargó s kóborló miatt kárt ne valljunk", és „hogy jobban megmaradhassunk, már egyebütt be sem lehet gyünni senkinek, hanem a két kapun." Mindazonáltal Dúl és a mezővárosban, illetve környékén lakó nemesek közül az előkelőbbek — Darvas Mihály, Vattay István, Jánossy János és Réthey Ferenc úgy látták, sokáig nem védhetik magukat Szécsényben, ezért azt tervezték, hogy szükség esetén lóra ülnek és „Csábrág felé megyünk, ha mindenünktől megválunk is, mi bizony az őfelsége hívségétől soha el nem állunk." Közben azonban Csábrágon is változás történt : Koháry Farkas — mint páter Innocentius augusztus 8-án Bécsbe írt levele tudatta

34 — elhagyta a várat teljes „companiajávai" együtt és Szentantal, majd Pozsony felé indult. A Koháryak rezidenciális várának őrizetét ideiglenesen Görögh György tiszttartó vette át. Görögh a Bécsből kapott parancs szerint elrendelte, hogy a várban éjjel-nappal strázsákat tartsanak, a környező hegyekben lévő hágókat bevágattatta, lisztet, állatokat vitetett a kastélyba. Koháry István augusztus 25-én a Csábrág falai mögé húzódni engedélyt kérő Madocsányi Miklós honti alispánt aki — mint írta -— „nemcsak híve volt mindig őfölségének, hanem kapitánya is lévén, kész volt őfölsége hívségében fegyvert is vonnyi ellensége ellen" bízta meg a vár katonai parancsnokságával.

35 Egyúttal parancsot adott Görögh tiszttartónak, hogy a Madocsányi által szükségesnek tartandó munkákhoz adja ki szitnyai, divényi és más uradalmaiból a kért anyagokat, pénzeszközöket, mert feltótlenül meg akarta tartani Csábrágot a király hűségében. Szécsényben augusztus végén még nyugalom van. Dúl Mihály 20-án azt írja,

38 hogy a szolgabíróval együtt a város körül éppen „limitálják" — azaz kijelölt helyükre teszik a palánkkarókat és a tölgyfa vesszőt, „meglássuk Isten mire segít, csak puskaporunk és golyóbisunk légyen." 24-én pedig megnyugtatja Koháry Istvánt: „Itt, szécsényi jószágában még N(agysá)god(na)k semmi kára nincsen. Gömrey uram (vagyis Gömrey János tiszttartó PB) is jelen vagyon s jól viselik a gazdaságot. Most déz(s)málgat a falukon, itt már Szécsényben az déz(s)málást végbevitte, úgy arányzom, csak búza heteddózsmájára Szécsényben obveniált (bevett PB) 220 keresztiét), már ők(e)g(ye)lme régen a szénát behordatta és a földeket másodszor is megszánt(t)atta . . .".

37 Közben azonban a kuruc felkelők közeledtek a megyéhez. A rimaszombati bírák augusztus 28-án már arról tudatták a földesurukat

88 Koháry Istvánt, hogy Rákóczi Ferenc vitézei levelet küldtek nekik, amelyben megígérték, hogy nem mennek be a városba, ha öt tisztjük számára öt-öt csizmát, dolmánynak való posztót és karabélyt adnak. Más hírek szerint 20-án be is ment Rimaszombatba 18 lovas kuruc, a Rimavölgyben pedig 7 zászlóaljnyi kuruc nyargalt. Dúl Mihály, aki addig töretlen híve volt a bécsi udvarnak, valamint Koháry Istvánnak, augusztus 27-én reményt vesztve és nem titkolt szemrehányással írta:

39 „Ez a gonosz immár ezentúl minden nap öregbedik, mert nincsen senki, aki az eleiben álljon. Csak miolta 79