Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

N(agysá)god innét elment a die 9. Junii számlálván már elmúlt 11 heti. Azolta lehetett volna K(egye)l(me)s urunk őfölsége részerül valamely operatiohoz (hadművelethez PB) kezdeni — de semmi sincs és nem is hallani. Én csaknem minden nap megírom N(agysá)god(na)k az miket értek, elhittem, hogy bizony a fölséges udvarihoz) is csak elegen s bőven megírják. Most még könnyebb volna orvosolni, ezután nehezebb leszen, mert mind terjed s mind szaporodik" ti. a felkelés. Nógrád vármegye Gács várában tartott részleges gyűlése 1703. szeptember 4-én hozott határozatot,

40 hogy a Haditanács engedélye alapján a nemesség őfelsége iránti alattvalói hűségét és biztonságát megőrzendő, Gács és Kékkő várába, valamint Szécsény mezővárosába húzódik, mivel már a megye területén is seregestül nyargalnak a kurucok és prédálják a labanc urak jószágait. Egyúttal elhatározták, hogy a három helyet megerősítik — fortificalják — és a várak megvédése érdekében oda hajdúkat fogadnak, valamint lisztet szállítanak. Szécsény sorsa azonban eltérőleg alakult, mint Gácsé és Kékkőé. Míg ui. az előbbi helyre a vármegye nemesi tisztikarával az élen nagyszámú nemes behúzódott — itt csak Ka joli Pálra, Ráday Pálra, Török Andrásra, Gyürky Ádámra, és Darvas Ferencre utalunk — utóbbit pedig maga Balassa Ádám, a vár ura védelmezte, Szécsény t hamar elhagyták azok a nemesek, akikre védelmét Koháry bízta volt. Dúl Mihály praefectus utolsó szécsényi levelét szeptember 1-én keltezte.

41 Arról ír Koháry Istvánnak, hogy a kurucok kisebb-nagyobb csapatai naponta lecsapnak Eger határára és a Telekessy püspök által a király hűségére megesketett fegyverbe állított városi lakosok marhacsordáit, sertéseit „elkapták". Ónod, Miskolc és a Sajó menti Szentpéter immár „fészkei a kurucoknak", sőt a Koháry-bivtokot képező Rimaszombatba is bejött 200 lovas kuruc. „Itt bizony már Szécsény alól sine periculo (veszélytelenül PB) az ember nehezen járhat. Eleget hányom-vetem az elmémet, még ezideig helyben maradtam, hanem egyik nap, ha a ros(s)z hírek nem szűnnek (Garam) Szent Benedekre paripán felfordulok, már a fiam is ott vagyon s onnét vagy feljebb megyek Pozsony felé, vagy lejövök Csábrágra s várok N(agysá)godtól mind(en) jó dispositiokat." A — királypártiak számára — „rossz hírek" azonban szaporodtak. Dúl Mihályt szeptember első két napjában hárman is arról tudósították, hogy Rákóczi hívei elözönlötték Heves megyét.

42 Almássy János Gyöngyösről megerősítette, hogy Eger alól öt zászlóaljnyi kuruc elhajtotta a marhacsordákat, Atány és Pély határából pedig a méneseket vitték el. Az egri Csala Sándor is írt marha- ós borjúcsordáik, valamint lovaik elhajtásáról, sőt arról is, hogy a kurucok Űjvárosy Szűcs János vezetésével erős blokád alá veszik városát és azt tanácsolta Dúl praefectusnak, ne késsen a maga jószágait is „másüvó eltakarítani". De a leginkább vészjósló hírek a gyöngyöspatai Pap Lászlótól érkeztek. A szállongó, részben igaz, de többnyire rémtörténetektől halálra ijedt nemesúr azt írta Szécsénybe, hogy most már mindenütt, Kecskeméten, Nagykőrösön, Átányban, Horton is a kuruc „rablók" az urak, immár „csak az Úristennek . . . markában vagyunk" és „oda lészen mind jószágunk, mind magunk". Dúl Mihály Pap László levelét olvasva úgy döntött, hogy elhagyja Szécsényt. Mint Koháry Istvánnak szeptember 4-én küldött beszámolójában mondotta

43 „Az mely levélben rettentő hírek lóvén írva, másnap (szeptember 3-án, hétfőn) mindjárt transferáltam magamat ide Kékkőb(e) s azolta it(t) vagyok és ide várom alázatosan N(agysá)god parancsolatját. Jelentette, hogy „itt Kékkőben az it(t) lévő rendek engem választottak kapitán(y)nak, de én abban nem merem magamat amit(t)álni N(agysá)godnak speciális parancsolatja nélkül. . ." Feleségét, cselédjeit Szécsényben hagyta, 80