Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

sző sokat, adnak néki egy kila búzát és semmit sem fizet"),

52 jóllehet takács céh nem is volt a városkában. A kékkőaljai lakosság jelentős része azonban a Balassa-uradalomban végzett paraszti munkát. 1685. után Balassa Ádám, Gábor és Sándor személyében három földesúr is osztozott az uradalom jobbágyain, földjein és királyi kisebb haszonvételein. 1689-ben az uradalom urbáriuma és összeírása

63 17 közrendű és 1 libertinus alattvalót töntet fel, közülük Koróda Jakab ispán volt, hárman „kapun szolgál"tak, míg „Fribeli János katona, ki most az úrnak fundusán házat épített." 1696-ban az országos portális összeíráskor a település elöljárói, Mlinár György bíró és két társa azt vallották,

54 hogy a majorságokon és néhány inscriptionalista nemesúron kívül 8 zsellér van ott, akik a várhoz bizonyos szolgálatokkal tartoznak, csekély irtásokat művelnek, szőlőket is művelnek kb. 11 kapásnyit, de ezek nem a sajátjaik, hanem a földesurakéi. Hogy kuriális — tehát adómentes — helyzetúek-e, az ország nemes rendjeinek ítéletére kell felterjeszteni ügyüket. Az országos összeírás végül kihagyta Kékkőalját a kuriális helyek közül. A település kuriális, vagy úrbéres jogállása a szórványos források szerint évtizedeken át vita tárgyát képezte. Ennek közvetlen következményei nem csekélyek voltak, hiszen a kuriális jogállás azzal a rendkívül fontos előnnyel járt, hogy az ott lakók csak pénzben szolgált taksával adóztak a megyének, természetbeni szolgáltatásokkal — forsponttal, porcióval stb. — viszont nem. Bár a vármegye általában fenntartásokkal viseltetett a kuriális státus megadása tekintetében, mégis a taksás helyek közé számította a Váralját. 1661-ben pl. a következő megjegyzést olvashatjuk: „Possessio Kékkőalja ex certis respectibus licet non fit curialis, taxatur tarnen an 75 den(arios)",

55 1687-ben pedig ez a megjegyzés olvasható a dicalis összeírásban: „Kékkőaljaiak instálnak, azon maradjanak úgy, az mit a Nemes Vár(me)g(y)e determinált felőlük, készek azokat p(rae)stalnyi, az mit az Nemes Vár(me)g(y)e reájok inponál".

56 Az adózás pedig ezután a taksafizetéssel történt: 1690-ben „Subarcenses Kékkoaljaienses menstruatim flor(enos) Rhen(enses) 20" vagyis havi 20 rénes forinttal tartoztak, míg a külön említett várbeli katonák havi 5 Ft taksát fizettek (Arcis Kékkő milites menstruatim per fl(orenos) 5.).

57 A taksafizetés később is szokásban maradt (pl. 1695). A felemás helyzet magyarázatával az 1701-ben kiadott urbárium szolgál: „Ebben a faluban az házak nincsenek házhelyenként, hanem olyan z(s)ellérségekből ál(l)ók, hogy akinek öröksége vagyon és marhája hogy a marhával szolgál, serfőzésben való segítséggel, kert kapálással, levélhordozással tartoznak. Kilencedet, tizedet is tartoznak adni, csak borból, vetésből semmit, kaszálással és aratással sem tartoznak, akinek marhája van pedig szántással és fahordással a parte nem tartozik".

58 Marhákkal csak 2 gazda rendelkezett, a többi 11 szegény lakos két kezének munkájával tartozott, míg cenzualista családfő volt 8, köztük 3 takács, 1 kőműves, 1 pedig mészáros foglalkozású. A vár és a vár aljában épült település további funkcióját a majorsági központ jelleg adta. ,,It(t) Kékkőben vagyon serfőzőház, mellette major, mely majornak mind az két oldalán kert kettő, harmadik kert filagoriával temető mellett, annak által ellenében egy pajta, mellette való juhállással szilvásostól" — írták az 1701-es urbáriumban, fel is sorolva a majorsági művelésű szántóföldeket (71 ekealja, azaz ua. magyar holdnyi területen) és 20 szekér szénát termő rétet. A királyi kisebb haszonvételek közül a legfontosabbak a serfőzőház, valamint a bort, égetettbort, pálinkát és sört kimérő korcsmák voltak. A váralján épült korcsmát a három földesúr, valamint Szent Mihály tói karácsonyig a „falusiak egyenlő negyedévenként használták, míg a váron ebiül levő „kapitány korcsmában" a legidősebb Balassa, 58