Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

vény életbe lépése utáni évben a megyét Thököly kurucainak támadása érte és a kékkői katonák — mint Koháry István még két évtizeddel később is emlegette —• Korpona, Bozók, Divény és Gács praesidiariusaihoz hasonlóan könnyen feladták várukat, csupán az ő két vára, Fülek és Csábrág tartott ki „őfölsége hívségében".

46 A kékkői végvári vitézek ugyanolyan hűségesküt tettek, mint Füleken, fogadva, hogy koronás királyukhoz hűségesek lesznek, főkapitányuknak és az utána való tiszteknek engedelmeskednek titkos „practicákban" nem vesznek részt sőt, ha ilyenről tudomást szereznek, feletteseik tudtára és értésére adják.

47 Érdekes és a korszakra jellemző, hogy a Balassák minden alattvalójuktól — köztük minden rendű kékkőitől — kezesekkel támogatott nyilatkozatot követeltek, amelyben kötelezte magát az illető, hogy „innét, Kékkő várából semminémő szín alatt másuva lakóul el nem megyén, el sem szökik, sem penig kuruccá nem lészen." így kezeskedett 1681-ben két Esztergárban élő jobbágy Szügyi Mihályért („minthogy egyébiránt is hittel köteles ezen végházhoz és Őfelségéhez") 100 tallérnyi, egy Horváth Istók nevű katonáért három divényi lakos ugyancsak 100 tallérnyi vagyona lekötésével. A kurucok közül elfogott és Kékkő várába rabságba hozott Győri Nagy Istókért Fricz Márton, Göbis István és Szabó Benke helybeli lakosok 100 magyar forinttal, a Kékkőváralján feleségestül lakó Fülip másképpen Kurucz Gyurkáért a mezővárosban lakó Zabreszki András, Szőcs Márton, Szabó Mihály és Mulyádi Miklós ugyancsak 100 forinttal kezeskedtek 1682-ben. Ha a katonák, vagy rabok elszöknének, vagy más úrhoz mennének, a kezesek vagyonában Balassa Ádám a helybéli vásárbíró által a vállalt összegig elégtételt vehetett. Ez a gyakorlat még az 1690-es években is virágzott, mert Szernyik Dudás Jánosért „( : másként iratos Őfelsége szolgájáért, de most Balassa János ispánjáért:)" aki egy leány teherbe ejtéséért törvény elé állítandó volt 1696-ban 4—4 kékkőaljai lakos vállalt kezességet, Szabó Mártonért pedig, aki 1698-ban földesura „őnagysága híre nélkül. . . valami idegen bányákat keresni ment", Molnár Máté molnár és Saár István felelt 100 forintjával.

48 Kékkő ekkor jogállását és települését tekintve két részből állt ; a végvárból (Arx) amelynek élén voltaképpen maga a főkapitány állott, de őt többnyire helyettese, a vicekapitány (1680 körül Ajtich Horváth Ferenc, 1700-ban Dudás Márton), vagy a porkoláb (1665—1681; Skapalides János 1700-ban ns. Zavoday György) pótolta. A közigazgatási és bírói ügyek írásba foglalását a vár jegyzője (1678-tól 1704-ben bekövetkezett haláláig Gönczi György „juratus nótárius praesidii Kékkőiensis") végezte, míg a tömlöcért a porkoláb felelt. A várban laktak a Balassák katonái, akik között sokan nemesek voltak (így 1692-ben hét nemes élt itt :

49 Baghy Balázs, Borbély György, Vereszky István, Bresztiánszky Ferenc, Traitler József, Szabó — másképpen Zavady — György és Skapalides János örököse) mások pedig gyalogos katonák, vagyis „hajdúk". A másik település a Váralja, jogállását az egykorú források — meglepő módon — possessio-nak, azaz községnek és csak elvétve oppidumnak nevezik, jóllehet a mezővárosi jogok sine qua non-ját, az évi hat országos és vasárnaponként heti vásár tartására vonatkozó földesúri jogosítványt már 1658. október 6-án megszerezték számára a Balassák és ennek megfelelően a vár aljában lakói elöljáróját az 1680— 1700-as években „hites vásárbíró" néven nevezik.

50 Az iparosodottságot jelzi, hogy Váralján két céh szerzett — többször megerősített — kiváltságlevelet : a Balassagyarmatról jött szabók (1673, 1686 és 1702), valamint a csizmadiák (1691 és 1726.)

51 A mesterek jelenlétét a nevek is jelzik, a magyar nyelvű forrásokban sok a Szabó — emellett a Takács családnevű is (1701-ben három is, közülük „Takács György ha 57