Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

ben — Buda és Eger visszafoglalása után néhány évvel — a helyzet normalizálódott és 1689—1690-re megteremtődtek az újratelepítés feltételei, az ország déli részén, a Száva, Tisza és Maros mentén még javában csatáztak az ellenfelek. Nem meglepő hát, hogy amikor 1689 végén, vagy 1690 elején Koháry István a törvényeknek megfelelően engedélyt kért az Udvari Kamarától és a Neoacquistica Commissiotól, hogy betelepíthesse a földesúri birtokában lévő (mint egykori királyi végvárak azonban addig jogilag királyi igazgatás alá vetett) három volt végvárát, Szécsényt, Balassagyarmatot és Etileket, a hatóságok olyan feltétellel adták vissza a jószágok feletti rendelkezést és a földesúri jogok élvezetét Kohárynak, hogy — ha esetleg szükségessé válna a hadihelyzet alakulása folytán — ismét őfelsége végházává fordítják azokat. Az 1690-es és 1700-as évtizedek forrásai bizonyítják, hogy az újratelepített végvárak népének életéből nem múltak el nyomtalanul, sőt, élénken tovább éltek a végváriak kötelezettségei és szabadságai. Szécsény, Balassagyarmat és Etilek lakossága praesidiariusnak tekintette magát, akik a szántókat, réteket, házakat, kerteket fegyveres szolgálatuk fejében művelik és más adóval, szolgáltatással, mint az éjjel nappal való őrködés, kíséretadás, postahordás katonai kötelességével sem földesuraknak sem az államnak, vagy megyének nem tartoznak. Igényelték maguknak a protestáns vallásgyakorlat szabadságát is (Balassagyarmat, Etilek) — ugyancsak végvári jogaikra hivatkozva. Szécsény lakói még 1782-ben is abból eredeztették szabadságaikat, azt, hogy városuk elöljáróját hadnagynak hívják, hogy itt „egykor praesidiarius hely volt."

5 Valóban, a lakosok katonai esküt tettek, elöljáróikat (Szécsény, Hollókő) hadnagynak, vagy tizedesnek hívták, amíg engedték, fegyvereket is viseltek. A volt végvári települések lakossága igyekezett mentességet szerezni magának a jobbágyfalvakra nehezedő porciók, előfogatolás, portális adók alól, vezetőik minden alkalommal hivatkoztak arra, hogy itt, allódiális, egykor végvári településen nemesek, „katonák" illetve hajdúk élnek. Jól rögzíti ezt az 1696-os megyei dicalis illetve országos portális összeírás is, amely a végvári múltú települések lakosságát az alábbi rendi kategóriákba sorolta.* Eülek: Birtokos nemesek házai 21 Szécsény : Armalisták házai 8 Katonai házak 13 Megj.: Megj.: Majorsági házak és szántók Divény : Nemesek házai 5 Hajdúházak 4 BalassaLakosok házai 4 gyarmat : Nemesek házai 14 Katonai házak 35 A földesúr kegyelméből épített házakban laknak 8 telken élő jövevények és szabadosok A kastélyhoz tartozó kuriális földeken vannak a vetéseik. Kékkő : Inscriptionalista nemesek Zsellérek házai 8 Allódiális irtásokat ós szőlőket művelnek. Ki kell emelnünk, hogy az egykori végvárak újonnan települt lakói az 1690-es években fegyvereket viseltek — a parasztvármegyékhez hasonlóan. Amikor az uralkodó rendeletére a budai kamarai bizottság elrendelte, hogy „a mindenféle gyanús személyektől, akik katonaságnak színlelve magukat fegyvert hordanak, de nincsenek beírva a katonai lajstromokba és zsoldot sem kapnak, be kell szedni a fegyvereket" Nógrád vármegye nemesi közgyűlése 1698. július 7-én határozatot hozott,

7 hogy a szolgabírók hajtassák végre azt a falvakkal és egyúttal azt is előírta, hogy a tisztvi105