Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)
Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Tények, adatok, összefüggések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról
palánk, Hont és Ipolyvece kivételével a szobi járást, valamint Nógrádverőcét, Kismarost, Penc, Rád, Kösd községeket Pest megyéhez csatolták. Heves megyéből ekkor került Nógrád megyéhez gazdaságföldrajzi, valamint az ipar és bányászat szempontjából: Nádújfalu, Mátramindszent, Szuha, Dorogháza, Nagybátony, Tar, Hasznos, Szurdokpüspöki, Pásztó. Heves megyéhez csatolták viszont: Heréd, Lőrinci, Nagykökényes, Zagyvaszántó községeket. A leadott területek nagyrészt mezőgazdasági, a megyéhez csatoltak ugyanakkor főként ipari jellegűek voltak. 1979. január elsejével a megyén belül megszűnt a szécsénvi járás, miután a községeket a balassagyarmati, illetve salgótarjáni járáshoz csatolták. Az így kialakult Nógrád megye az ország egyik legkisebb megyéje. Területe 2544 km 2 , mely az ország területének 2,7%-a. E területen él az ország lakosságának a jelenlevő népesség alapján 2,3%-a, mintegy 242 000 fő. Népsűrűsége 94,8 fő/km 2 , az országosnál alacsonyabb. A gazdaságföldrajzi, földtani vonatkozásban egységet alkotó salgótarjáni „szénmedence" területe - mivel határai egyben közigazgatási területet is alkottak - egybeestek a salgótarjáni járás területével. (386,04 km 2 , 108 414 lakos. Ebből Salgótarján területe: 59,01 km 2 , 49 603 lakos.) (1980. adat.) A Nógrád megye ÉK-i részén fekvő Salgótarjáni-medence a Cserhát és a Karancs andezitje, a Szilváskő és Medves bazaltjai ós a Mátra között elterülve gazdasági vonatkozásban a megye legjelentősebb területévé fejlődött. Az Északi-Középhegység vidékén az évszázados múltra visS2 atekintő bányászat révén a nógrádi és a borsodi medencék élen jártak a gazdasági felemelkedésben, az ipari kapitalizmus, a szén-, vas- és üvegipar itt együtt fejlődött, sok ággal kapcsolódott egybe, épült egymásra. Azzal, hogy a szénbányászat Nógrád megye északkeleti részében megindult, a salgótarjáni medence geológiai fogalomból táji (kultúrtáji) fogalommá vált. A salgótarjáni, illetve a zagyvavölgyi medence szénbányászata adta a reális alapot erre az energiabázisra települt nehézipar (acélgyár, vasöntöde, üvegygárak stb.) kialakulásához, a pest-salgótarjáni vasútvonal megépítésével pedig jelentőségének a megye határain való túlnövésére. A megye többi része lényegében ipar nélküli, de mezőgazdaságilag is rendkívül elmaradott terület maradt. Az Északi-Középhegység északi és északkeleti szárnyán a Mátra és Bükk hegységek oldalán kialakult miocénkori szénmedencék, a hegyek déli peremén pedig a pannonkori lignit előfordulások képezik, ill. képezték a bányászat tárgyát. A salgótarjáni medence szene a földtani kutatások alapján alsómiocén korú barnaszén. Azonos korú a borsodi szénmedence szenével, de földtani viszonyaik, jellemvonásaik alapján lényeges eltérések mutathatók ki, többek között a telepek kifejlődésének számában is. A barnaszénterület legnagyobb részt a Mátra északi, valamint a Cserhát északkeleti részéhez csatlakozik. (Kisebb mennyiségű barnaszón és lignit az Ipolyon túl is előfordul : Óvár, Nagykürtös, Palojta, Sztracin, Zellő, Rapp, Romhány és Csákányháza területén.) Magába foglalja az észak-déli irányban Somoskőújfalutól Nagybátonyig terjedő területet, valamint a kelet-nyugati irányban MátranováktólNógrádsipekig, illetve Salgó-Rónától — Litkéig húzódó változatos felszínt. Északon az országhatár, keleten és nyugaton a széntelep kifejlődési határát egyaránt az oligocén rétegek kiemelt rétegsora zárja le. Déli határát a RomhányParádsasvár közötti mesterségesen megvont nyugat-keleti irányú vonal képezi. A vidék felszíne is tükrözi a szénterület geológiai és tektonikai felépítését, ugyanis a kezdetben összefüggő, enyhén gyűrt telepszerkezetét a tektonikus elmozdulások (a
