Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Tények, adatok, összefüggések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról

törések hatására kiemelt és lesüllyedt területek keletkeítek) 100-200 méteres táblákra szaggatták. A szénterületen alig találunk akár csapás, akár dőlés irányában nagyobb kiterjedésű zavartalan telepeket, amelyek könnyebb termelési feladat elé állították volna a bányászatot. A széntelepek egy-egy bányamezőben kisebb-nagyobb vetőkkel (a fő vetők ENY-DK-i irányúak, ezek a Mátra andezit kitöréseivel, az erre merőleges ÉK-DNY-i irányú mellékvetők, a pleisztocénben bazaltvulkánossággal hozhatók összefüggésbe) átszabdalva, sakktáblaszerűen összetört területet alkotnak. A bányászat, a nagy összefüggő területek hiányában jellegzetes vándorbányászkodássá alakult, mivel a bányák kimerülési ideje 10—15 év volt.

1 A téma további feldolgozását indokolja a barnaszénmedencében kialakult bányászat domináns szerepe a hazai energiagazdálkodásban, s a hamarosan országos jelentőségűvé nőtt megyei ipari üzemek telepítésében-kialakulásában. A gazdaságilag, de nem utolsósorban társadalmi szempontból nagy kihatású iparág a szénbányászat, döntő hatást gyakorolt a régióban a táj képére, az ipari ágazatokra, és ezen keresztül az ipar forradalmasításával a társadalom életére is. írásos emlékek a szénről A legtöbb hazai szénbánya keletkezéséhez, a szén felfedezéséhez legendaszerű történetek kapcsolódnak. S szénbányászatunk első korszakában hazánkban rendszeres és tudatos kutatás „kőszén" után nem volt. Vízmosta árkokban, természetes kibúvásokban kerültek felszínre szénnyomok, sőt „szénszagú" hegyi patakok alapján következtettek arra, hogy a hegyekben szén van. A szén azonban békésen pihent tovább a nógrádi hegyek-dombok alatt is, s csak néha adta rejtélyes jelét a babonás parasztoknak kénes kigőzölgésével, erős füsttel történő felizzásával (akik természeti ritkaságnak tartották), hogy beleszóljon a tájkép alakulásába. Majd 255 éve 17261729 között Radványi Ferenc, megyei tudós jegyző munkájában Vecseklővel kapcsolatban már a „szén "meglétét jelezte, igaz, még nem ismerve fel, hogy ott szén égett. Ugyanerre hívja fel a figyelmet 1742-ben Bél Mátyás is Notitia Hungáriáé novae с. művének IV. kötetében, amikor azt írja, hogy Vecseklő község mellett egy ásott üregben „a föld régóta égett". Bővebb ismertetést azonban ez a forrás sem ad a szénről. A Pressburger Zeitung 1767. október 31. számában közölte azt a hírt, hogy Jankovics László salgói birtokán meggyulladt 1766-ban a hegy, és négy ölnyi hosszúságban, két ölnyi szélességben s két lábnyi vastagságban „kőszénné lett". A hely Vecseklőtől DNY-ra légvonalban 6—7 km-re volt. Ezt a tudósítást vették át azután a következő évtizedekben többek is. 1768-b&n a somoskői barnaszénről tettek bejelentést név nélkül, s még ugyanebben az évben Matussek Vencel és Fischer Antal pesti kádármesterek felfedezték a salgótarjáni szenet, s tettek róla bejelentést. 1768 és 1771 között Carl Nützen (miocénkori) lignitet jelentett be Verőcéről. A kibúvásokból megismert szenet a kamara nem jutalmazta, mivel a felfedezett miocénkori barnaszenet a gyakorlatban nem lehetett hasznosítani (szállítási nehézségek és az ipar hiánya miatt). Az 1782-es összeírás során a megye bejelentést tett a somoskőújfalusi saéntelepről. 1817-ben Zipser András Krisztián, 1819-ben pedig Magda Pál emlékezett meg a nógrádi szénről. William Bright angol orvos 1818-ban még a „középkort" találta Tarjánban, de úgy vélekedett, hogy megvannak már azok a magok, „amelyekből ki fog sarjadni a haladás és a fejlődés gyümölcstermő virága". Tudott a Jankovich 63