Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Tények, adatok, összefüggések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról

XI. KÖTET TÖRTÉNELEM A NÓGRÁD MEGYEI MUZEUMOK ÉVKÖNYVE 1985 GESCHICHTE Tények, adatok, összefüggések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról Szvircsek Ferenc A 19. században Nógrád vármegye 4355 km

2-es területét északról Zólyom, keletről Gömör és Heves, délről Pest-Pilis-Solt-Kiskun, nyugatról Hont vármegyék határolták. A vármegye tájképileg változatos, hegyes-dombos területén több jelentős völgy különíti el az egyes hegycsoportokat. A Duna csak délen és csak kis, mintegy 6 km-es szakaszon érintette. Fő völgye ennélfogva az Ipolyé, mely az Osztrovszki-hegységből eredve, nagy kanyargásokkal észak-délnyugatnak, majd nyugatnak tartva szeli ketté a vármegyét, és alkotja meg alsó részében öbölszeruen benyíló mellékvölgyeivel a termékeny talajú Nógrád medencét. A vármegye területe földrajzi fekvése, természeti környezete és éghajlata alapján két elkülöníthető részre tagolódik. Az Ipolytól északra elterülő jelentékeny hegycsoport, az Osztrovszki-Vepor, és déli nyúlványai már a Kárpátok hegyrendszerének tagjai, orográfiailag is eltérők az Ipolytól délre húzódó hegyektől. Ezek közül kiemelkedik a Cserhát, melyet a vármegye DNY-i részén tömegesen kiemelkedő Börzsöny hegységtől a verőcei Katalinvölgy és a diósjenői, nógrádi síkságok választanak el. A Cserhát hullámosan kifejlődött dombvidékét keleten a Tarján patak és a Zagyva völgye határolja. Cserháttól ÉK-re a Karancs zárt tömbje, a Medves és a Salgótarjáni hegyek alkotják az Ajnácskői hegycsoportot - ahol a szén is termelésre érdemes módon kifejlődött - melynek kiágazásai északon Fülekig, délen Kisterenyéig nyúlnak, ahol a Zagyva völgye a Mátra hegységtől választja el. A vármegye másik jelentős folyója a Zagyva a Medves hegy aljában ered, Homokterenyéig DK-nek, onnan DNY-nak fordulva Pásztóig, majd tovább délnek fordulva részben a vármegye határát is jelölve, folyik. A mezőgazdasági kultúrák, főleg a megye déli és délnyugati síkságain, a szécsényi gyarmati, sziráki és nógrádi járások völgyeiben alakultak ki. A megye középső és északi részén, az erdőkben és ásványi nyersanyagokban gazdag területeken az ipar vált meghatározó tényezővé. A terület iparát főleg a vas, üveg, fa, cserépgyártás jelentette, a 18. századi kezdetleges szénbányászatot a 19. század közepén megjelenő, iparszerü Salgótarján környéki szénbányászat váltotta fel és teremtette meg a nagyipari fejlődés lehetőségét. A szénbányászat legjelentősebb területei hamarosan: Salgótarján, Zagyva, Kazár, Baglyasalja, Karancsalja, Nemti, Mátraszele, Homokterenye, Kisterenye, Mátranovák, Vizslás, Pálfalva, Andrásfalva, Nagykürtös stb. lettek. A megye jelenlegi határai gazdasági, politikai és közigazgatási megfontolások alapján alakultak ki (1950. január 1.), amikor a megyeszékhelyként figyelembe vett Salgótarjántól való nagy távolsággal járó közlekedési nehézségek miatt: Drégely61