Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)
Tanulmányok - Bona Gábor: Nógrád megyei 48-as honvédek nyomában
Niczky Pál 1848 tavaszán Nógrád megyei főjegyzőjének hivatalát viselte. 1848. nov. 11-én a Vas megyében alakuló 45. honvédzászlóalj századosa lett, mellyel több csatában vett részt. 1849. június 13-án súlyosan megsebesült a csornai ütközetben. 1867-ben a Nógrád megyei 48-as honvédegylet tagja lett. 1877 márciusában Erdőtarcsán hunyt el. 103 Tóthprónai és blatniczai Prónay István 1822-ben - más adatok szerint 1821-ben Romhányban született. A helyi gimnázium elvégzése után, 1839-ben hadapród lett a 6. vértes ezrednél, majd 1841 és 1845 között a magyar nemesi testőrsógnél szolgált. Kilépése után - jelentős vagyona lévén - beutazta Nyugat-Európát és Észak-Afrikát. A szabadságharcban előbb - 1848. okt. 19-től - a 43. honvédzászlóalj, majd nov. 28-tól - a 16. Károlyi huszárezred századosaként szolgált. 1849 febr. elején súlyosan megbetegedett és szabadsággal hazatért Nógrád megyébe. Itt a császáriak elfogták, néhány száz arany árán azonban sikerült elérnie, hogy az osztrák sorozóorvos alkalmatlannak minősítse a közlegényként való besorozásra. Később haláláig 1898. aug. 29. - romhányi birtokán gazdálkodott. Több zenemű - dal és szonáta szerzőjeként is ismeretes, „Világosi katasztrófa" c. szimfóniáját a Nemzeti Színházban adták elő. 106 Nemes Somoskőy István 1822-ben Somoskőn született. Apja, István Nógrád megye számvevője és földbirtokos volt. Jogot végzett, majd kincstári ügyvéd lett Tiszolcon. Katonai pályafutását ő is a nógrádi önkéntes zászlóaljnál kezdte, ahol 1848szept. 3-án hadnaggyá választották. 1849. márc. 6-án ugyanitt főhadnagy, június végén pedig a 99. honvédzászlóalj századosa lett. A komáromi fegyverletétel után Szügyön gazdálkodott. Később ügyvéd lett Balassagyarmaton, 1867-68-ban a megyei honvédegylet tagja volt. 107 Szirmai és szirmabesenyői Szirmay Albert Bérceién született 1827-ben. 1845ben hadapród lett a 32. gyalogezredben. 1848. aug. 1-én felvették a bécsi magyar nemesi testőrséghez, azonban már szept. 20-án leköszönt és hazatért, hogy belépjen a magyar honvédseregbe. Szept. 27-én főhadnaggyá nevezték ki a 29-ik honvédzászlóaljhoz. Dec. 14-én ugyanitt százados lett és 1849 júliusáig az aradi ostrom seregben szolgált. Ekkor áthelyezték a kecskeméti 129. zászlóaljhoz. A szabadságharc végén Komáromba menekült, ahol menlevelet kapott, mellyel elkerülte a felelősségre vonást. 1862-márc. 15-én bekövetkezett haláláig - mely Marcalon érte - Bérceién gazdálkodott. 108 Tomkaházi Thomka Ferdinánd a család elszegényedett ágából származott, 1822ben Losoncon született. Tanulmányai befejeztével a 33. gyalogezred hadapródja lett (1842). 1848. szept. 19-ón császári-királyi alhadnaggyá léptették elő, és Itáliából ezrede Magyarországon lévő 3. zászlóaljához helyezték át. Hazatérve azonban a magyar hadügyminiszternél jelentkezett szolgálatra, aki a 15. honvédzászlóalj főhadnagyává nevezte ki. E zászlóaljnál, a feldunai (VII.) hadtestben küzdötte végig a szabadságharcot, miközben 1849. ápr. 24-én százados lett. A világosi fegyverletétel után Aradon 12 évi várfogságra ítélték, azonban hamarosan kegyelmet kapott. Az 1850-es években a gróf Forgách-család „vendégeként" a Nyitra megyei Újlakon élt. 1867-től Losonc város pónztárnokakónt, 1872-től adószedőjeként, majd közgyámként, végül pedig kórházi gondnokaként hivatalnokoskodott. 109 Folkusfalvi Thomka Lajos 1808 körül Divényben született. Apja (Sámuel) tiszttartó volt. A szabadságharc kitörésekor nyugalmazott császári-királyi főhadnagyként Pusztaszántón ólt. 1848 tavaszán a megyei nemzetőrség egyik századának századosává választották. 1849. jún. 11-én honvédszázadosi rendben a losonci térparancsnokság tisztje lett. E hivatalát a cári csapatok bevonulásáig viselte. Ezért a 4* 51
