Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Muzeológia - Végh Miklós: Irodalomszociológiai vizsgálat a századforduló nógrádi sajtójában

XI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MUZEUMOK ÉVKÖNYVE 1985 MUZEOLÓGIA MUSEOLOGIE Irodalomszociológiai vizsgálat a századforduló nógrádi sajtójában (Előfeltevések) Végh Miklós Nem tagadom, hogy eredetileg némi elfogódottsággal gondoztam előadásom anyagát - tekintettel arra, hogy az előttem szólók és utánam következők által jelölt témákhoz és mögöttük okkal feltételezett munkához mérten azt mintegy „periférikusnak" éreztem. A feldolgozás azonban fokozatosan erősített meg abban a határozott meggyőződésben, hogy az a címben foglalt kérdést időben tágabban értelmezve s annak ún. munkacímként nagyobb jelentőséget tulajdonítva, számos, igen fontos probléma megközelítésére ad lehetőséget. Az első egy elvi természetű ellentmondás feloldása. Ma ugyanis a köztudatban elfogadottan szerepel az a feltételezés, miszerint a magyar szellemi életben az irodalom vállalta fel a politikai önkifejezés és a politikai befolyásolás feladatát is, amelyeknek legadekbáltabb tudatosítását egyébként csak a fogalmi-diszkurzív gondolkodás, a társadalomtudományos és filozófiai elméletalkotás szavatolja. Erre a következtetésre jutott az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának kezdeményezésére az ELTE II. Filozófiai Tanszéke által szervezett, koordinált és összegzett vizsgálat is 1980-ban. Egy Janus Pannonius, Csokonay, Kazinczy, Bessenyei, Petőfi, Ady, József Attila vonulatot tekintetbe véve, s ad abszurdum 1956 eseményeinek befolyásolását is idetekintve, máig is érvényesnek tekinthetnők ezt a megállapítást. E megítélés elfogadásakor elsősorban az a differenciálatlanság okoz félreértést, hogy az irodalom és a sajtó mint szervesen egybetartozók, elkülönítetten részegységek tűnnek elő, holott kifejezetten szükséges és praktikus irodalmi élet és sajtóélet külön (bár nyilvánvaló : mechanikusan el nem különíthető) kategóriáit tekintenünk. Hogy ez visszatekintőén és a tárgyalt korra érvényesen milyen jelentőséggel bír, azt támassza alá néhány idevonatkozó értékelés: 1904-ben például (nem kis szigorral) ezt fogalmazza meg Szabó Ervin a Huszadik Században : „Valójában úgy áll a dolog, hogy a magyar szépirodalom jellege a negyvenes évekig még nemzeti sem volt, nem hogy forradalmi lett volna. (Még ha forradalmin csupán a reformert értjük is.

У „De ha akár a nemzetiség eszméje, mint a magyar nyelvet beszélő nép egyenlősége és függetlensége, akár a nyugat politikai áramlatai jutottak volna is kifejezésre ezen kor költészetében, mi hatásuk lehetett volna? Hisz a magyar íróknak alig voltak olvasóik." Ambrus Zoltán 1906-ban, Irodalom és újságírás című esszéjében már szempontjainkhoz közelítőbben, s a századforduló idejére datáltan rajzolja meg az alábbi helyzetképet ; nem tagadva azt sem, hogy a hírlapok megjelenése és gyarapodása méltán sorakozik legnagyobb eredményeink közé, s magának az irodalomnak is több szolgálatot tett, mint amennyi kárt okozott : „Hogy a hírlapírás »vadházasságra« csábította 361