Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Muzeológia - Végh Miklós: Irodalomszociológiai vizsgálat a századforduló nógrádi sajtójában

az erkÖlcsösebb életre (pl. talán a társadalomtudománnyal való tisztes frigyre) hivatott irodalmat - hogy nem kis túlzással szólva, a hírlapirodalom felszítta magába az irodalmat, vagy az írók leginkább számottevő részét." Amit nem tart kifejezetten magyarországi tünetnek, de igenis veszélyesnek, mivel nálunk az irodalmat zsengének, a tömegeket műveletlennek ítélve, a bármely új feltételekhez jutott irodalmat a sajtónak szükségszerűen alárendelt szövetségre kényszerítettnek ítéli. Utal egyben arra is, hogy amennyiben az irodalom célját úgymond idealistának tételezzük, úgy a hírlap esetében ez a „közösségmegnyerésre, színvonalleszállításra, léhaságra, ürességre, tetszetősségre" törekvés; aminek megfelelően minden írói egyéniség vizsgálata esetén szinte egyértelműen kimutatható az individualitás és a zsurnalizmus hatása. Ami, ha arányait tekintve az utóbbi felé tolódik el, nem éppen hízelgő - egyetértve Szekfű Gyulának korántsem egyedülálló véleményével, mely szerint: „Józan történelemszemlélet megtanít rá, hogy a hírlapirodalom a kapitalizmus korában nem Júniusok és Swiftek foglalkozása, hanem egyszerűen üzlet, melyhez jellem és műveltség helyett üzleti szellem kívántatik. Olyan üzleti szellem, amely a közönség érdeklődését kihasználva, a termelt áruból a legnagyobb példányszámot, tudja piacra dobni ..." Sajtóélet és irodalmi élet ilyesfajta elkülönítése, felelősségmegosztása természetesen szándékoltan mechanikus, éppen ennek okán kerülni is óhajtom a levonható tanulságokba beépíthető kellemetlen, dezorientáló tételezések lehetőségét. Mindenekelőtt nem lehet nem figyelembe vennünk, hogy a századforduló nevezetesen a tízes évek - a magyar szellemi élet fellendülésének, megpezsdülésének igencsak számottevő időszaka. Idő híján itt most csak utalásszerűén említjük, hogy a korszerűség és modernség tarka köntösében, a társadalmi és szociális kérdések iránti fogékonyság, háborúellenesség jeles indítékaival olyan általános mozgalom jött létre, melynek keretei között tarthatjuk számon (többek között) Adyt és a Nyugatot, Jászi Oszkárt és a Huszadik Századot, a Galilei Kört, a szociáldemokrata Népszavát; továbbá olyan neveket sorolhatunk fel, mint Bródy, Ambrus, Heltai, Thury, Petelei, Gozsdu, Tömörkény, Gárdonyi, Papp Dániel. E kép nyilvánvalóan hiányos és tarka. Az utalás lényege azonban nem kevesebb, mint hivatkozni arra, hogy az irodalmi életnek csak vázlatosan jelzett forrongásába a technikai fejlődés és polgárosodás nyomán rendkívüli lehetőségekhez jutott sajtó csak sekélyes módon „vetette bele" magát (holott például 1906-ban Magyarországon 1878 napilap funkcionált, s míg Bécsnek 24, Londonnak 25, Berlinnek 36, addig Budapestnek 39 napilapja volt). Megint más kérdés, hogy Szabó Ervin és Szekfű Gyula vélekedésének szembeállítása is megteszi a magáét : a társadalom összességét tekintve melyik milyen hatásfokkal fejtette ki hatását ! Az előzőekből következően azonban mindenképpen le kell vonnunk azt a következtetést, hogy amennyibens különösképpen egy irodalmi életét illetően szegényesnek mutatkozó Nógrádban - irodalomszociológiai vizsgálódást végzünk, a kutatásfeltárás rendjét úgy kell igazítanunk, hogy első lépcsőben a tárgyidőszak sajtójában tükröződő irodalmi vonulatok, jelenségek, tünetek, jellemző jegyek kimutatása történjék meg. (Ebbéli tájékozódásunkban igen nagy segítséget ad a megye sajtótörténetét tudományos igénnyel feldolgozó bibliográfia.) Különösen fontos ez már csak azért is, mivel a bevezetőben említett ellentmondások másodika több tényezőre bontható - s kifejezetten gyakorlati természetű. Már a csak a közelítően ismerkedő számára is, aki példának okáért a címben jelölt tárgyidőszakot jellemző irodalmi közállapotok minősítése kedvéért Borovszky múlhatatlan érdemű munkáját veszi kézbe. (Magyarország vármegyéi és városai. Nóg-