Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)
Közlemények - Szomszéd András: Jobbágyiskola, jobbágyiskolázás Kisterenyén a Canonica Visitatiok tükrében
miből mennyit kap a névtelen iskolamester, arról nem szól a szűkszavú forrás, mint arról sem, hogy hány növendéket tanít. 15 Valószínű, hogy ez a korai iskola is kettőstagozatú kisiskola, ahol minden gyermek számára „kötelező" volt a vasárnaponkénti katekizmus tanulásában való részvétel, amit a pap tanított az iskolamester közreműködésével, a hétköznapokon a tanító csak pár tanulóval foglalkozott külön díjazás fejében. Ez a pár tanuló is azt tanulhatta, amit a nagyobb városok kollégiumainak kezdő tanulói; hittant, olvasást, írást, s kivételes esetekben számtant. Az iskolamester is főleg kántori, jegyzői, s esetenként sekrestyési feladatokat végzett. 16 További tanítóról, iskoláról az 17. században nincs tudomásunk, a falu közel 10 évig lakatlan. Az újratelepüléstől majd 40 év telik el, amikor 1731-ből vannak újra egyértelmű adataink. 17 Ebből az évből ismerjük az első iskolamestert név szerint. Nagy Mihálynak hívják. Hűséges, vallásos férfiú, a hitben járatos, a plébánosnak engedelmeskedik. Nagy valószínűséggel vélhetjük, hogy volt egy-két tanítványa is, mint későbbi utódjainak: Fülöp Mihálynak és Taly Györgynek, mert mindhármuknál külön jövedelemként tüntetik fel a tanításért járó l-l szekér fát tanulónként, és az elsőnél még meg nem határozott mennyiségű terményt, az utóbbi kettőnél pedig l-l forintot évenként és tanulónként. 18 Az eddigi források az oktatás esetlegességéről, alacsony színvonaláról tanúskodnak, és arról, hogy az iskolamesternek csak egyik, és nem is legfontosabb feladata volt az oktatás, emellett kántori, jegyzői, sőt sekrestyési feladatokat is el kellett látnia. 19 A népoktatás országosan is alacsony szintű. Tanítóképzés nincs, így nem is minden iskolában működött tanító. Számukat tekintve sem tartoznak az iskolamesterek a népesebb foglalkozásúak közé, bizonyítják ezt Mária Terézia összeírásai, 1770, illetve 1772-ben, mely szerint Magyarországon - Horvátország és a Bánság nélkül - az 502 mezővárosban és 8240 faluban mindössze 4437 tanító működött. 20 Nógrádban a számuk 178. Egyelőre kevés ideig marad egy tanító egy helyen. Kisterenyén például 1770-ben Pap Mihály oktatja az olvasás, írás tudományát (télen három tanítványnak), két év múlva viszont már a Mohácsról ideszármazott Szilágyi Pál a ludirector, íráson és olvasáson kívül oktatna aritmetikát is, ha volna kinek. 21 Az oktatás megreformálásának szükségességét érezte Mária Terézia, amikor kiadta a Ratio Educationist. FŐ cél a „közjó" és „fegyelem" fenntartása, rendelkezzen minden alattvaló a műveltség minimumával. Ezért a törvény előírja a 7-12 éves gyerekek számára a kötelező iskolába járást. Az 1788-as iskolautasítás a tanköteles kort 6-12 évben állapítja meg, de mindkettő inkább csak az óhaj szintjén maradt, mert a be nem tartása esetén rendkívül enyhe szankciót helyez kilátásba. Az egy havi mulasztásért járó 20 krajcáros büntetés kifizetése, vagy helyette az 1 napi robot nem állt arányban azzal a haszonnal, amit az otthon tartott gyermek a jobbágygazdaságban elvégzett. Igyekszik a törvény a tanítók tekintélyét is helyreállítani. Az iskolalátogatónak a tanítót a pap, a földesúr, a bíró jelenlétében tüntetően úrnak kell szólítani, lakása nem lehetett egyben a tanterem is, és végül évi jövedelmét meghatározzák 120 forintban, melynek 2/3 részét természetben kapja. 22 Hogyan valósult, illetve valósították meg a törvény rendelkezéseit egy olyan falusi iskolában, mint a kisterenyei ? 1778-ban a visitatio megállapítja Csenyiczky Györgyről, hogy az előírt képesítő vizsgát sikerrel tett iskolamester, az „utasításoknak megfelelően elegendő tudása van". Az elvárásoknak mint ember is alkalmas, hisz katolikus, hitét buzgón gyakorolja, a fiatalokat is erre buzdítja. Magánélete mai szemmel is példamutató, mint a
