Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Közlemények - Szomszéd András: Jobbágyiskola, jobbágyiskolázás Kisterenyén a Canonica Visitatiok tükrében

visitatioban olvashatjuk: „. . . Szent György napján sem figyelhető meg semmi rossz tulajdonsága." A szülőkről már nem olyan jó a jegyzőkönyvet írók véleménye : még a katolikus szülőket is - ők adják a falu lakosságának majd 100%-át - buzdítani kell arra, hogyha a gyerekeik megfelelő kort érnek el, figyelmeztessék őket az engedelmességre, és az elsőáldozás kötelezettségére.

23 A tanításért járó jövedelme, mely hasonló mint elődeié, bizonyítja, a tanító még mindig csak mellékesen tanít, minden egyéb fontosabb a közvélemény szemében is, mint az iskola. Érdekes ebből a szempontból II. József uralkodása alatt Bárány István esete. 1784-ben az alábbi jellemzést kapja: „A gyerekeket szorgalmasan tanítja, a plébánosnak engedelmeskedik, a hitben járatos, kegyességből másoknak is jó példát mutat, gyakran áldozik." Már a falu határának tagosítása során az 1787. évben, ellátta a jegyzői teendőket. Illetményföldként az uradalom három nyomásban 4-4 pozsonyi mérő szántót mér ki számára. Évi jövedelme 120 forint.

24 Az iskola, mely egyben a tanítói lakás is „. . . igen nyomorúságos". Ugyanezen iskolamester egyik ténykedésével ugyancsak kivívta a helybeli hatalmasságok haragját, olyannyira, hogy ügye 1788-ban a járási főszolgabíróig jut el. A vád ellene, mint azt a falu pecsétjével ellátott tanúsító levélben olvashatjuk: „. . . sokféle törvénytelen cselekedet. Úgymint gyakorta a mértéktelen italban elmerülvén fertelmes káromkodásokkal... a helybelieket botránkoztatta, s a tisztelendő plébános urunkat mások hallatára gyalázkodó szókkal illette, sőt . . . tolvajlásban is tapasztaltatott." Ezekkel a „vádakkal" azért támadják Bárány Istvánt, mert egyik buzgó végrehajtója az uralkodó, II. József által elrendelt kataszteri földméréseknek. Ebbéli buzgóságára mi sem jellemzőbb, mint, hogy tanítói feladatainak ellátására maga helyett, saját pénzén helyettest fogad. Helyismeretének köszönheti, hogy még sem bocsájtják el. Az egyik állami földmérő, Rozmaring Mihály így ír róla felettesének: „. . . Mivel az egész határ constitutioját tudja, instállom a Tekintetes Al Comissariust, méltóztasson nekem a nevezett nótáriust helybe visszaállítani, s a helység plébános uramnak imponálni". Nem valószínű, hogy ezt a támogatást, mint iskolamester is megkapja. Ugyanebben a visitatioban említik először az iskolával kapcsolatban a faluban élő nem katolikusokat. Számuk 10 és 50 között mozgott, nagyrészt uradalmi szolgák, akik társadalmi helyzetük és főleg hitük miatt sem járatják gyermekeiket katolikus iskolába. Kisterenye környékén sem lévén hitfelekezetüknek iskolája, a protestáns gyerekek egyáltalán nem látogattak iskolát.

25 Források hiányában a falubeli iskolával és iskolamesterrel csak az 1810-es években találkozunk ismét. 1812-ben nemes Chikány Antal egy személyben a falu tanítója, kántora és jegyzője. Nagyoroszi mezővárosban tett vizsgát, mely jogosítja a normál triviális (2 osztályos) iskolában való tanításra. Anyanyelvén kívül jól beszél németül, egy keveset latinul és tótul. Tanít „keresztényi tudományt", írást, olvasást és számtant. A kőből emelt iskolaépület két helyiségből áll. Egyikben lakik a tanító, a másikban folyik a tanítás. A helyiségek immár padlózottak. Az épület egész állaga rossz, ablakai kicsinyek, belső tere homályos. Rég megérett a felújításra. A belső berendezéséről nem szól a forrás. Kétféle tankönyvet használnak: az elsősök könyve tartalmazza az ábécét, a szótagolást, a szóösszekötéseket és néhány példaolvasmányt, gyakorló szöveget. Található benne pár latin-magyar szópár, ima és ministracio szövege. A könyveket a szülők a környező mezővárosok vásárain szerzik be. A már feltehetően olvasni tudó másodikos tanulók számára magyar imádságos könyvet rend295