Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Közlemények - Szomszéd András: Jobbágyiskola, jobbágyiskolázás Kisterenyén a Canonica Visitatiok tükrében

lített 40 km

2-nyi területen élt, az egymástól több mint egy kilométerre lévő két falurészben, illetve a koronként váltakozó számú pusztákon. Iskolamester pedig csak egy volt „a parochia mellett, ahol az iskolamester háza" is épült.

12 E hosszúnak tűnő bevezetést tartottam szükségesnek már csak azért is, hogy a később taglalt nehézségek mellett szemléltessem a területi szétszórtságot, amit a korabeli iskolamestereknek le kellett volna győzniök. A középkorban a jogokkal nem rendelkező, mezőgazdasági termelőmunkát végző jobbágy tömegek nem részesülnek szervezett oktatásban. így nevelésük, kiképzésük helye a család, ahol a szülőktől sajátították el az életükhöz, mindennapi tevékenységükhöz szükséges gyakorlati ismereteket, erkölcsi magatartásuk szokásait. Ezen az egyoldalú nevelésen, képzésen változtatott a reformáció. A protestáns iskolák elterjedése a kultúra egy bizonyos fokú demokratizálódását eredményezte, elsősorban a városok, mezővárosok kereskedő-polgári rétege szempontjából. A protestantizmus nálunk sem alakított ki széles körű népoktatást. Az ellenreformáció jelentkezése a XVI-XVII. században nagymértékben megváltoztatta a magyar közoktatást.

13 A reformáció és ellenreformáció harcának egyik eredménye a falusi kisiskolák elterjedése a 16. században. Feladatukká teszik a hit terjesztését, és a legelemibb ismeretek oktatását. Az iskolák tananyagát a katolikusok először 1560-ban a nagyszombati zsinaton határozzák meg, mely szerint tanítani kell a katekizmus szövegét, az egyházi énekeket, és keveseknek írást, olvasást. Az elképzelést azonban nehezen lehet átvinni a gyakorlatba. A jobbágyok közül sokaknak az ábécéskönyvek megszerzése — számuk és áruk miatt - csak álom maradhatott, ha egyáltalán volt erre igényük. A földesuraknak sem állt érdekükben, hogy a jobbágycsemeték elsajátítsák az elemi ismereteket. Még Bornemisza Péter sem tartja szükségesnek a földesúri udvartartás gyerekeinek az írást, olvasást, amikor így ír olvasókönyvének előszavában: „ . . . jobbágyaid, cseléded . . . intsed, hogy minden háznál mindennap elmondják a magyarok magyarul, a tótok tótul a katekizmus ismereteit." A jobbágygyerekekkel kapcsolatban tehát szó sincs olvasni tanulásról, olvasásról, csak betanulásról, felmondásról.

14 Ezzel a fentebb vázolt igénnyel a 17. század elejére a katolikus kisiskolák szervezete megszilárdult, az egyházmegyék - az államhatalom teljes támogatásával nagy energiával ösztönözték a falusi katolikus egyházközösségeket a kisiskolák építésére, fenntartására. Az 1611-ben összeült nagyszombati zsinat többek között elrendeli, hogy a szokásos egyházi visitatiok során az iskolát, a tanítókat is meg kell látogatni, meg kell győződni a tanítók tudásáról, magatartásukról, tanításuk módjáról. Ezek után a visitatiokban egyre gyakrabban találkozunk a „schola", „ludimagister", „ludirector" kifejezésekkel, s ha pár szó, vagy pár mondat erejéig bizonyos időközökben megemlítik az egyházközösség iskoláját és tanítóját. Hogy a településnek van iskolája, s talán tanítója is, arról először az 1674-ben keltezett Canonica Visitatio tudósít. A plébános jövedelmét tartalmazó részben az iskoláról a következőket tudhatjuk meg: A plébánosnak a paplak mellett van egy pincéje, ahol az iskola épülete is áll, ami egyben az iskolamester háza is. Az iskolamester nevét nem örökíti meg a forrás, sőt jövedelméről is csak általánosan beszél: Eszerint a tanulóktól kap bizonyos fizetséget, s az egyházi tevékenységéért jár a tanítónak a stólapénz, s a „szokásos ajándékokat ugyancsak megkapja", de hogy 293